Esztergom Évlapjai 2017
Kontsek Ildikó: A "borzalmas" háború évei és a proletárdiktatúra időszaka az esztergomi Szent Anna-templom historia domusában
A népet izgatták, a propagandisták majdnem naponként hirdettek gyűlést, ünnepélyeket, meneteket rendeztek; a tömeg utánuk ment, de zavargást különösen eleinte nem okoztak; a lelkész egypár ablakát beverték, de ezt egy szerb borbély, egy kesztölci szolgalegény és egy vasutas részeg állapotban csinálták, amelyért a nép igen elítélte őket. A vallást - véleményük szerint - nem akarták bántani, csak lenyűgözni; a direktórium tagjai hangoztatták, hogy a papokat vallási tevékenységükben senkinek sem szabad zavarni; sőt megparancsolták, hogy húsvét napján és még két vasárnapon a szószékről hirdessük ki, hogy a vallást szolgáló épületek ezután is vallásos célra fognak szolgálni stb. Ezt azonban csak azért tették, mert tapasztalták a népbiztosok, hogy a hívők tüntetőleg látogatják az Isten házát, s mennyire ellene fordultak azon tervbe vett gonosz szándéknak, hogy a templomokból kabarét, mozit csinálnak. A lelkész lakásából két szobát lefoglaltak, s egy őrmester költözött bele. A kanonokok házába is behelyezték a proletár lakókat; de legkegyetlenebbül bántak el a főpásztorral, akit megfosztottak palotájától, bútorait, éléskamráját kirabolták. Élelmiszer-rekvirá- lók a lelkészhez is jöttek, de nem vittek el semmit. Legjobban nekitámadtak az iskoláknak; ezeket összes berendezéseikkel lefoglalták, a kereszteket, szentképeket leszedették a termekből, a hitoktatást az iskolákban megtiltották. A lelkész egy ideig a tilalom dacára az osztályokban tartotta a hitoktatást, később azonban feljelentésre (egy beosztott óvónő besúgására) kitaszították az iskolákból. Május 1-jén az iskoláknak, tanulóknak és tanítóknak egyaránt részt kellett vennie a vörös ünnepségen; az apácák is kénytelenek voltak vörös szalaggal vezetni a tanulókat. A szegény apácákat minden módon, édesgetéssel, fenyegetéssel arra akarták rábírni, hogy vegyék le a szerzetesruhát, s mint világi tanítónők működjenek. Egy sem tette. Ezért aztán július 29-én kiűzték őket a zárdából, egyesek magánházaknál vonták meg magukat, szívesen fogadták őket hajlékukba, legtöbben pedig kimentek a zárda présházába. Ezzel roppant nagy kárt okoztak a zárdának, mert sok bútort, házieszközt olcsón el kellett adni. Mint igen dicséretre méltó cselekedetet örökítem meg, az esztergomi földműves anyáknak ama tüntetését, amellyel - mintegy százan - a megyeházában tartózkodó direktóriumi tagoktól követelték, hogy az apácákat hagyják meg a zárdában. Ezen tüntetés volt kezdete proletárdiktatúra összeomlásának Esztergomban. Érezték is ezt a vörös direktórium tagjai, azért a tüntetés után rögtön terror-csapatot kértek Budapestről, amely csapat minap meg is jött; ivott, garázdálkodott különösen a megyeház nagytermében, ahol összevagdosta a festményeket. A szerzetesnők kilakoltatása nem soká tartott, mert augusztus 4-én már összeomlott a vörös uralom, az apácák visszajöhettek a nép nagy örömére. Augusztus 4-e igen emlékezetes nap, mindenütt lelkes tüntetés, öröm az egész városban; egy kis zsidóüldözés is előfordult, elvertek sokat, de a nép hallgatott vezetőire és csakhamar abbahagyta a zsidóverést. Jólesett a lelkésznek, hogy a nép még augusztus 98 Esztergom évlapjai 2017.
