Esztergom Évlapjai 2017
Kontsek Ildikó: A "borzalmas" háború évei és a proletárdiktatúra időszaka az esztergomi Szent Anna-templom historia domusában
kívül minden vasár- és ünnepnap 3 miatyánkot és 3 üdvözlégyet imádkozunk megfelelő imával. A hívek buzgalma a háborúban kétségen kívül fokozódott, olyanokat is lehetett látni a templomokban, akik az előtt nem igen mutatták ott magukat; szentmisére, prédikációra többen jártak, mint azelőtt; igen sok misét szolgáltattak. Tény, hogy a háború többet tisztított a lelkekben, mint rombolt anyagi értékekben. A Szent Anna-zárda mindjárt a háború kitörésekor lefoglaltatott katonai tartalékkórházul, csak az óvónőképző emeleti helyiségei maradtak szabadon. A nép nagy szorongás közt várta a sebesülteket; végre 1914. szeptember 4-én megérkezett az első vonat a sebesültekkel; éjjel szállították be, rengeteg nép jelenlétében; az első szállítmány azonban nem magyar, hanem orosz sebesültekből állott, a mi zárdánkban mintegy százat helyeztek el. A nép étellel, itallal, szivarral ellátta őket. Sajnos, hogy ez rövid időre fellobbanó részvét volt, mert később a magyar sebesülteket se támogatták úgy, mint eleinte az oroszokat. A hadbavonult katonák családjai javára a szegényházban népkonyha nyílt meg, amelynek szervezésével a hadbizottság Számord Ignác lelkészt bízta meg, aki a sok gonddal és nagy fáradtsággal járó tisztséget mindaddig vitte, míg a hadisegély kiutalványozás folytán a népkonyha fölöslegessé vált, mert a nép úgy sem volt megelégedve az egyszerű ételekkel. A népkonyha megnyílt 1914. augusztus 8-án, megszűnt szeptember 26-án, egy ízben Csernoch János bíbornok őeminenciája is meglátogatta. Nem kisebb javára volt a hadbavonultak családjainak a napközi gyermekotthon, amely zárdánkban 1914. augusztus 10-én nyílt meg a nővérek vezetése, s az igazgató lelkész felügyelete mellett. Helyiségünk nem lévén, enyhe időben az udvaron voltak a gyermekek, számra mintegy 70-80; a hidegek beálltával a Belvárosi Katolikus Olvasókör nagy termét használtuk fel, majd midőn a katonaság innen kiszorított, a Szegényház egy szobájába vonta meg magát, s egész télen át ott kellett a sok gyermeknek szorongania, míg végre ismét átadták az olvasókör termét. Elemi iskoláink is le voltak foglalva; egyik osztály helyiségéül a cselédszobát rendeztük be, a másik a fürdőszobát foglalta le, a harmadik osztály tanítónője az olvasókör kis termében tartotta az előadásokat. Sok bajlódás, küzdelem között vártuk a győzelmet, s reméltük, hogy az 1914. év végéig beköszönt a győzelmes béke. Azonban semmi kilátás. Közeleg a Szent Karácsony, a béke ünnepe s az ádáz, véres harc tovább folyik. Karácsony szent ünnepének előestéjén a nemes lelkű hölgyek, különösen az oltáregyesület buzgó tagjai kedves ünnepséget szerveztek sebesültjeink részére, amely alkalommal gazdagon meg is ajándékozták őket. A napközi otthon kicsinyei is tartottak karácsonyfa-ünnepséget; az ártatlan gyermekek örültek az ajándékoknak, boldogok voltak a karácsonyfa árnyékában, otthon úgy is igen sok családban gyász és szomorúság tanyázott. Ilyen keserű karácsonya nehezen volt a magyarnak ez ideig. Megjegyzem még, hogy az évben az áldozok száma 7380-ra emelkedett. kontsek Ildikó |időszaka 91
