Esztergom Évlapjai 2017
Sőregi Zoltán: A kerékpáros zászlóaljak parancsnokai Esztergomban
A parancsnokok életrajzainak áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a „városi” (vagyis a 3.) kerékpáros zászlóalj parancsnokai aktívan részt vettek a városi közéletben. A helyi sajtó a bevezetó'ben említetteken túlmenően is számtalan alkalommal említi őket, mint a városban lezajlott nevezetes események fontos részvevőit, támogatóit vagy éppen szervezőit. A „tábori” zászlóalj parancsnokai, vélhetően a földrajzi távolság okán, kevesebb közfunkciót vállaltak, ugyanakkor az alakulat a városi zászlóaljhoz hasonló aktivitást gyakorolt a köz érdekében. A parancsnokok szorosra fűzték a szálakat a város vezetőivel és polgárságával, hiszen egyes kiemelkedő cselekedeteikről vagy kitüntetésükről a sajtó még távozásuk után is gyakran tudósította a helyi közvéleményt. Az életrajzokat olvasva felmerülhet a kérdés, hogy miért váltották olyan gyakran egymást a parancsnokok, miért töltöttek viszonylag rövid időt beosztásukban? Erre a húszas évek elején a magyarázatot az átmeneti állapotok nyújthatják. A világháború sokkjából ocsúdó honvédség igyekezett beférni a szükség szabta keretek közé, tiszti állományát a megfelelő méretűre alakítani. A háborúban felduzzasztott tisztikar jelentős része volt magyar honos, jóval többen voltak, mint ahány parancsnoki beosztás rendelkezésre állt, az idősebbeket a felső vezetés igyekezett nyugállományba helyezni, hogy a megfelelő tapasztatokkal rendelkező „derékhad” számára biztosíthassa a rendelkezésre álló beosztásokat. Nem volt mellékes szempont az sem, hogy az egyes személyek mennyire vallottak legitimista nézeteket. Később, a viszonyok rendeződésével a kerékpáros zászlóaljak parancsnoki tisztségei afféle ugródeszkaként szolgáltak a tiszti pályafutás során. Mint fegyelmi és anyagi szempontból is önálló egységek, jó lehetőséget nyújtottak, hogy a tiszteket kipróbálják önálló alkalmazhatóság szempontjából. Ez a beosztás alkalmat nyújtott a feljebbvalók számára, hogy elbírálják, milyen teljesítményt nyújt a tiszt, amikor önállóan kell vezetnie, így igazolhatta magasabb beosztásra való alkalmasságát. Nem utolsósorban a már jelzett közéleti funkciók gyakorlásával megmutathatta azt is, hogy tudja-e megfelelően képviselni a honvédséget a polgári társadalommal való érintkezés során. 1939. január 23. után nem állomásozott több kerékpáros Esztergomban, a zászlóalj-parancsnokokat is szétszórta a katonasors. Megállapíthatjuk azonban, hogy a tizenkilenc itt töltött év alatt részei voltak a város mindennapjainak, erős támaszai Esztergom társadalmának. A parancsnokok szerepe meghatározó volt, így közvetlenül és közvetve is mély nyomot hagytak a város társadalomtörténetében. SŐRECI ZOLTÁN I A KERÉKPÁROS ZÁSZLÓALJAK PARANCSNOKAI ESZTERGOMBAN 57
