Esztergom Évlapjai 2017
Hetvesné Barátosi Judit: Esztergom az összeírások tükrében
József, majd Jakab a 260 négyszögöles házban. Az V. fertályban 1778-ban Lerner János örökösei laktak a Hosszú sor (ma Simor János utca) 62-ben. 2 tehén, 2 szőlő, mesterség és 45 urna (urna=vödör, 1 vödör kb. 40 liter) külsőbor - ami nem kevés - után adózott. Lerner Albert 1802-ben már csak 15 veder külső bor után fizetett, de mestersége után 9 forintot, ami esztergomi viszonylatban elég magas értéknek számított. Bulits Ferenc csizmadiamester is megőrizte házát a Hosszúsoron (Simor János utcában). Mesterségén kívül 3 szőlője, tehene volt, de szántóföldje, rétje nem. A tabáni városrész, amit Suburbiumnak (külváros) is neveztek, ahol inkább a földművesek, zsellérek laktak, rossz megtartó képességet mutat, itt mindössze 7 család tudta megőrizni a házát a vizsgált 39 év alatt. Kerekes Istvánnak a Veder (ma Eötvös) utca 18. alatt 85 négyszögöles fél háza volt, és 1817-re sikerült hozzájutnia egy 8 urnás adómértékű külső szőlőhöz is. A Veder utca 5-ben 1777-ben Kovács József 72 négyszögölön lakott, 1802-ben már csak 1/8 -os háztulajdonosként jegyezték, mert közben tovább osztódott az amúgy is kicsi telek. 1817-ben már nem lakott ott, de azt ugyancsak 2 háztulajdonos birtokolta. 1778-ban a Vödör utca 17-ben 123 négyszögölön Szűcs András lakott egyedül, 24 év múlva ez az 'A ház 70 négyszögölön Lentsés István tulajdonában volt, ebben a felében albérlőként laktak Mirgel Márton és Szűcs András örökösei, a másik felében Szűcs Mihály lakott, ez a rész csak 53 négyszögöl volt. Ebben a városrészben sok hasonló adatot lehet felsorolni, ami lakáshiányra, elszegényedésre utal. Az alábbi kérelem szövege álljon itt a beltelkek méretére vonatkozóan: „Udvarunk szűk volta miatt az Budai Kapun kívül házaink előtt egy kutat fel állítani engedélyezzenek, szükséges koszorú fa a Majorból adassék.” Természetesen gémeskútról van szó.20 Bodonots Mátyás, Kovács Ferenc, Szántai András a Vendelinus (ma Hősök) téren laktak, néhá- nyan a közeli József (ma Árpád) utcában. A három vizsgált összeírás szerint 1778 és 1807 között fokozatosan növekedett azok száma, akik nem saját házukban laktak. AIV. táblázat mutatja, hogy hány idegen lakott más házában. Az összeírás alapján megállapítható, hogy lakhatott családtag vagy rokon is az adott házban. Ez történt, ha a céhes mester lánya ment férjhez szakmabeli céhlegényhez, aki így a felesége családjához költözött. Ha a kenyérkereső családfő meghalt, az örökösök, esetleg az özvegy a kisebb gyerekkel kiszorult a ház egy kisebb részébe tulajdonosként, de az is előfordulhatott, hogy már csak albérlőként élhetett ott. Itt is nyomon követhetjük, hogy a házak száma nem növekedett együtt a lakosság számával. 1778-ban 288 idegen és 27 rokon lakott albérlőként, 1802-re 326 idegenre és 44 rokonra nőtt a számuk. 1818-ra számuk tovább növekedett: 394 idegen és 61 rokon lakott más házában. Ez is jól példázza, hogy a lakosok egyre kisebb alapterületre szorultak össze, nem csoda, hogy minden anyagi és egyéb nehézségre vállalkoztak egy nagyobb ház megszerzése érdekében. A házakat négy osztályba sorolták és ennek megfelelően rótták ki az adót. Különbséget jelentett, hogy a város belső részében (Intravillana), vagy külső részében (Extravil- lana) állt a ház. Az épület nagysága nem számított. 1778/79-es adóévben első osztályú 20 MNL KEML IV-1001- b 1802.121. Gazd.jkv.sz. 26 ESZTERGOM É V L A PI A I 2017.
