Esztergom Évlapjai 2017
Peragovics Ferenc: Esztergomi zsidó családtörténeti vázlat
Idehallgasson! Egyszer egy orvos századba kerültem, az egész század zsidó orvosokból állt. Kiküldtek bennünket egy Komárom melletti tanyára lent nyűni. A len megtermett őszre, és akkor sorba álltunk, itt egy belgyógyász, fogorvos, mit tudom én, hogy hogyan kerültem oda... és akkor az volt, hogy sorba álltunk, és akkor kitéptük a lent, és mögénk raktuk. Ugye, ezt most már gép csinálja. Orvos munkásszázad! És idehallgasson,... a keresztény orvosokat kivitték a frontra, a kórházra nem volt orvos. Hát ilyen marhák voltak, és a zsidó orvos lent nyűtt... És vasárnap Komáromban egész kórház volt, mert mindenhonnan jöttek, mert megtudták, hogy ott vannak az orvosok. Jöttek, még az állatorvoshoz is jöttek, hogy engedjék ki, mert ott beteg állat volt, vagy ellik valami nagy állat... egész kórház volt, mert jöttek még a fogászhoz is... Fejetlenül ment az egész.” A másik történet szintén komáromi: „Aztán máskor meg volt az, hogy Komáromban volt egy hatalmas szérű, és a szérűbe kellett nekünk ilyen nagy bálákat csinálni,... sok helyen már bepenészesedett, akkor azt szétszedni és kiszellőztetni, újból báláztatni. És egyszer ott éjjel tűz ütött ki, és kigyulladt a szérű, ott volt legalább nem tudom én hány vagon széna meg szalma, és mi ott dolgoztunk. Hát és akkor riadóztattak bennünket a tűzoltáshoz hajnalban, hát úgy meg voltunk ijedve, hát képzelje el, hogy zsidó munkaszolgálatosok dolgoznak, és ott kigyúlik valami. De hát aztán este hatkor a zsidók bevonultak, mert ugye vége volt a munkának, és éjfélkor gyulladt ki... Egy mozdony ment be, mert ugye mozdonnyal vitték be a dolgokat, és a mozdonynak a szikrája gyújtotta ki, de nagyon meg voltunk ijedve.” deportálás és a háború végnapjai Marmorstein László 1943-ban megházasodott. Felesége, a szintén esztergomi pékcsaládból származó Schulteisz Lívia (szül. 1914.) lett. Egy kilé ben laktak, jól ismerték egymást. A háború kellős közepén, a zsidóságot ért sok megaláztatás közepette hűséget esküdtek egymásnak. (Egyáltalán nem volt ritkaság, hogy a zsidó fiatalok az összetartozás végső pecsétjével kifejezzék összetartozásukat a vészkorszak idején!) „Én mentem munkaszolgálatra, őket meg '44-ben elvitték.” Az esztergomi és környékbeli zsidóság sorsa június 5-én vett döntő fordulatot. Megkezdődött kiszállításuk a vasútállomásra, onnan a komáromi gyűjtőtáborba kerültek. Laci bácsi munkásszázada éppen Komáromban teljesített szolgálatot. Valamelyik ruhatárban dolgoztak, amikor a parancsnok lefizetésével kijutottak elbúcsúzni a már beva- gonírozott esztergomiakhoz. Sem Laci bácsi, sem Livi néni nem emlékezett pontosan, hogy a vagonban találkoztak-e még. „Ott volt az anyám, a nővérem meg a kislánya. Meg az ő anyja, meg aző apja [ti. a feleség szülei - P. F.j, meg a kilencvenkét éves nagyapám. (A szent- györgymezei Fantusz Dávid - P. F.) És akkor nem tudtunk már senkiről semmit.” Idős interjúalanyom elbeszélése szerint 1944 őszén Budapest környéki fegyvergyárban dolgozott, Budatétényben. Ott érte őket a kiugrási kísérlet és annak kudarca: „és peragovics Ferenc | Esztergomi zsidó családtörténeti vázlat 169
