Esztergom Évlapjai 2017

Bárdos István: Politika, közélet, országgyűlési és polgármester-választások Esztergomban 1920-1945.

pasztorizáció kérdései kerültek a középpontba. Csernoch e gondolat szellemében helyeselte Mészáros János érseki helynök álláspontját, mely szerint kívánatos, hogy a katolikus papok tartózkodjanak a képviselői mandátum vállalásától, mert az elvonja őket a lelkészi teendők ellátásától.”1 11 Ez az irányváltás azonban nem érintette Mátéffy Viktor politikai szerepvállalását, melynek esélyszámítási alapját már a soron következő választásokkal kapcsolatos 2200/1922. számú kormányrendelet adta. Ez az 1920-as szabályozáshoz képest csak azoknak a 24 éven felüli férfiaknak biztosított választójogot, akik 10 éves magyar állampolgársággal, 2 évi helyben lakással és legalább 4 elemi végzettséggel rendelkeztek. A rendelet a nők esetében - egyéb szigorítások mellett - 30 évre emelte a választói korhatárt. Jelentős változást hozott abban, hogy az ország jelentős részében visszaállította a nyílt szavazást.

A választásokra való felkészülés során átrendeződött a hazai és benne az esztergomi pártstruktúra. Ez természetesen nem hagyta érintetlenül Esztergom közéletét sem. Az Egységes Pártként emlegetett Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt nagyatádi Szabó István elnöklete és Gömbös Gyula ügyvezető elnöklete mellett készült a választásokra. Megalakult a Keresztény Nemzeti Egység Párt, melynek tagjai nagyobb részben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából és a Keresztény Egység Táborából kerültek ki. Mátéffy az Ernst Sándor vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja képviseletében indult harcba mandátumáért. Eleinte riválisa sem akadt. Az választások előtt azonban váratlan dolog történt. Osváth Andor városi főjegyző fizetés nélküli szabadságot vett ki és Mátéffy városon belüli ellenzékére támaszkodva a Keresztény Nemzeti Földmíves Polgári Párt - a kormánypárt - színeiben belépett a választási küzdelembe. Végül Mátéffy 2 539 szavazattal legyőzte az 1 978 szavazatot kapó Osváthot. Osváth veresége nyomán arra kényszerült, hogy ideggyengeségre hivatkozva kérje nyugdíjazását. Az 1922-es választásokat követően a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja helyébe a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt (később Keresztény Gazdasági és Szociális Párt) lépett. Az új párt alakuló ülésen tartotta meg Mátéffy Viktor képviselői beszámolóját. Ezen megjelent Vass József (1877-1930) kalocsai nagyprépost, népjóléti és munkaügyi miniszter, Ernst Sándor (1870-1938) pápai prelátus, Wolff Károly (1874-1936) és gr. Zichy János (1868-1944), a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt elnöke, a királykérdés megoldásának szorgalmazója.

Esztergom vezetői kedvező előjelnek tartották az országos érdeklődést. Ezt érzékelve, igaz sikertelenül, kísérletet tettek a város törvényhatósági jogának visszaszerzésére. A népszövetségi kölcsönökből meginduló építkezések egyre erőteljesebben sürgették a városfejlesztési célok egyértelmű és pontos megfogalmazását.

Erre a nyugalmazott tábornokként Esztergomba visszatérő Szívós Waldvogel József dr. Mike Lajossal, Palkovics Lászlóval, Obermüller Ferenccel, Nádler Istvánnal,

1 Gergely Jenő: A keresztényszocializmus politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919— 1923). In: Századok, 110. (1976) 2. sz. 258. p.

11 5