Esztergom Évlapjai 2017
Csombor Erzsébet: A megfelelő ember a megfelelő helyen
kában megalakította az Esztergomi Közüzemi Részvénytársaságot, amelyben Antóny Béla az alelnöki tisztet töltötte be. A város az Rt.-nek adta a téglagyárat, a mészégető üzemet, a kőbányabérletet, amelyek jövedelmezősége azután egyre növekedett. Különösen a villanytelep kibérlése volt rentábilis. Az Rt. ugyanis nemcsak modernizálásokat hajtott itt végre, hanem a szomszédos községekkel is előnyös szerződéseket kötött. A fürdőváros építésére a városnak már nem maradt ereje. A Szent István Fürdőtelep az Esztergomi Takarékpénztár beruházásai eredményeként fejlődött. A nagyarányú, rohamlépésben megvalósuló beruházásoknak azonban ára volt. A város a konjunktúrában bízva hatalmas kölcsönadóságot halmozott fel, ami az 1920-as évek végén bekövetkezett gazdasági válság miatt óriási terhet jelentett a polgároknak. Másrészt a vízvezeték megépítésére kiírt pályázat kapcsán a beruházást el nem nyerő vállalkozások megszellőztették a Magyarság című országos lapban, hogy a polgármester a pályázat támogatása fejében províziós leveleket kért, vagyis vesztegetési pénzek elfogadásával gyanúsították meg Antóny Bélát. A polgármester fegyelmi eljárást kért maga ellen. Az eljárás lefolytatása után a vádak alól hivatalosan tisztázták. Az 1929. évi tisztújítás alkalmával egyedüli indulóként ismét egyhangúlag választották meg polgár- mesternek, de az egyre romló gazdasági helyzetben, a súlyos megélhetési gondokkal küzdő lakosok között felütötte fejét az elégedetlenség az egyre nagyobb pótadók miatt (is). Ebben a helyzetben az ellenfelek, a neheztelők hangja felerősödött, felelőst kerestek, akit a polgármester személyében találtak meg. A vádakat felmelegítették. Végül 1930 végén a polgármestert állásából felfüggesztették, és fegyelmi vizsgálat indult ellene a felelőtlen kölcsönfelvételek és egyéb szabálytalanságok miatt. A vizsgálat eredményeként a polgármestert kényszernyugdíjazták. Mi történt? A város adósságterhe valóban messze meghaladta teljesítőképességét. A rövid idő alatt megvalósított beruházásokat, amelyeket a Keresztény Gazdasági Párt is szorgalmazott, csak kölcsönökből lehetett finanszírozni, és mint előbb utaltunk rá, a kölcsönfelvételek konjunktúra idején történtek, gazdasági válsággal senki nem számolt. A döntést nem egyedül a polgármester hozta meg, a képviselőtestület megszavazta, a vármegye engedélyezte. Az apróbb szabálytalanságok miatt viszont nem feltétlenül kellett volna a polgármestert elmozdítani hivatalából. Ésszerű magyarázatnak tűnik, hogy a megye vezetői ezzel a megoldással gondolták legegyszerűbben leszerelni az elégedetlenkedőket. A megvesztegetési botrány korábban megbélyegezte őt, feltehetően a megyei vezetők feláldozhatónak minősítették. Másrészt az alispáni titkár, Glatz Gyula, aki a helyettesítést ellátta ambicionálhatta a polgármesteri széket, és kebelbélinek, jó megoldásnak számított. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági Párt és Mátéffy Viktor ekkor őt támogatta. Az ítélet megosztotta a képviselőtestületet: egy részük visszahelyezése, másik részük a teljes hivatalvesztés mellett foglalt állást. A súlyosbításért kiáltok is kizárólag a kölcsönök és a város nehéz gazdasági helyzete miatt kárhoztatták a polgármestert, ami arra utal, hogy a nehézségekért első számú vezetőként kellett vállalnia a felelőséget. 112 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
