Esztergom Évlapjai 2009

Szentmártoni Szabó Géza: Vitézek, hol lehet?

Ze ci, co wygranq majq, Czasem przy n§dzy zostajq; Bo zdarzeniem upojeni, Tuszq, ze juz nie zmieni. Kiedy w swq strong pogoniq, 85 Biezy, nie myslqc wpasc w toniq. A ten, przyszedlszy do sprawy, Za czym do lepszej poprawy, Widzqc nierzqd mipdzy strony, Chciwym lupém zabawiony, 90 Weprze w tyl nieprzyjacioly, Juz [ívigc] wygrana napoly. Co im dalej, serca tracq, A gtupstzvo swe smierciq placq. A ten, co byl zwyci^zony, 95 Sprawq goni lud strwozony, Trupozv ggste kupy kladzie Fortuna w slusznym zakladzie. Onych ciala niegrzebione Tuczq ptastwa obrzydzone. 100 Onych na polne niskosci Dziki zwierz roznosi kosci. A tam, jakozkolwiek padnie, Rycerz fortunq nie idadnie. Rpkq bije, rgkq slynie, 105 Od rekiej [!] nieborak ginie. Zysk czlowieka rycerskiego Gtod, trud, zimno rozkosz jego. Jasnie mu deszcz [za] napoje, 110 Kuszania i m^tne zdroje, Patac - kotara scisniona, Posciel - traiva niekoszona, Smierc zabita ta jest jego Trud, [jak] wilka drapieznego. [A w tym do lupu zebrane 115 Rycerstwo zas spracowane Obraca sie z trudu swego, Daj^c chwalg Bogu z tego, Dzi^kuj^c czasem z wygrania A pod czas tez wif c z przegrania. 120 Ne jakqz wifc strong stanie, Badz zawsze pochwalon, Panie.] Boze, ktory masz na pieczy Ludu rycerskiego rzeczy, Chudy zolnierz prosi ciebie, 125 Akik győztek, S néha azok jutnak bajba, Mert a sikertől megrészegedve, Azt hiszik, szerencséjük nem változik. Mikor ott vágtat a maga vidékén Nem gondolva, hogy verembe zuhanhat. Amaz, hogy kiköszörülje a csorbát, Rendbe áll; Látván a mohó zsákmányolással Foglalkozók rendetlenségét, Hátba támadja ellenségét, S félig már nyert is. Fejüket vesztik, S ostobaságukért halállal fizetnek. Az a fél pedig, amelyet már legyőztek, Rendben üldözi a megriasztott népséget. Holttesteket rak halomba, Fortuna méltó jutalmaképpen. Temetetlen testük Undok madarakat hizlal, Csontjukat a mező üregeibe Vadállat hordja szét. Ott nem ura a szerencsének a vitéz Bármint üt ki a dolog. Karjával öl, karjával szerzi hírét, Kartól pusztul nyomorultul. A vitéz ember jutalma: Éhség; fáradság, fagy a mulatsága; Tiszta eső az itala, Etele pedig zavaros forrás, Palotája szűk kalyiba; Ágya kaszálatlan fű; Halál, öldöklés az ő munkája, Mint a ragadozó farkasoknak. [A zsákmány összegyűjtve A lovagság megdolgozott érte A saját munkájából él, Amiért hálát ad az Istennek, Köszönvén néha a győzelmet És a vereséget. Amelyik oldalon nem állna, Aldassék a te neved, Uram.] Isten, aki véded A vitézlő nép ügyét, Egy szegény zsoldos kér téged, 84