Esztergom Évlapjai 2009

Szentmártoni Szabó Géza: Vitézek, hol lehet?

vérontásra, a keresztes hadjáratok óta, csak a Krisztus ügyéért vívott harc adhatott erkölcsi igazolást. Az igazi katonai éthoszt a költő nem itt, hanem a második Szentháromság-hymnusban fogalmazta meg! Balassi 1589 őszén kibujdosott Lengyelországba. Jóllehet szerelmi bánatával okolta tettét, valójában régóta a lengyel végekre készült, hiszen azt remélte, hogy a várható török elleni háborúban ott komoly katonai feladatot kaphat. A lengyel szejm előleget is adott neki katonák toborzására; ő pedig, a bécsi udvar tilalma ellenére, magyar vitézeket is hívogatott a táborába. Balassi bizonyára nem vaktában készült az általa kevéssé ismert vidékre, hanem gondosan gyűjtötte a hasznosítható információkat. A lengyel-litván állam Báthory István ideje óta kezdte nagyobb számban alkalmazni keleti végein a szabad kozák harcosokat. Balassihoz minden bizonnyal eljutottak azok a hősi énekek is, amelyeket az azon a tájon élők széles körben ismertek és énekeltek. Valószínűnek tartjuk tehát, hogy Balassi „Vitézek, mi lehet ...?" kezdetű katonaénekét a Duma ukrainna alapján írhatta. Erre a toborzónak is alkalmas énekére azonban nem sokáig volt szüksége, hiszen 1590 végére eldőlt, hogy a remélt lengyel-török háború elmarad. Az ellenfelek hosszú időre békét kötöttek, így Balassi lengyelországi tartózkodása is oka fogyottá vált. A katonai ambíciókról kényszerűen lemondó költő ekkoriban zárta le kéziratos verseskötetét, amelyet a szerelem jegyében komponált meg. Ebben a szerző a Katonaének számára is más szerepet szánt, mint annak keletkezése idején. A nagyciklus kontextusába helyezve, ez a vers túllépett katonai tartalmán, immár annak az alátámasztására szolgált, hogy a vitézi életvitel és annak színterei a valóságban is idilli környezetet nyújthatnak a szerelem számára. Ez a Balassi-vers tehát a megváltozott helyzetben nem vált valódi katonaénekké, s egyáltalán nem is nem terjedt el Magyarországon széles körben; sőt bizonyíthatóan csak jóval később, a török hódoltság vége felé, a XVII. század közepétől, az Istenes énekek rendezett kiadásaiból, tehát egy vallásos könyvecskéből válhatott először ismertté. Balassi 66 versből álló lírai önéletrajzában az 58. számú verssel záródik le a Julia-ciklus. A költő úgy lépett ki kudarccal végződő szerelmi történetéből, hogy a továbbiakban szakított a mitológia eszköztárával és szereplőivel, vagyis a Cupido, Venus, Diana, Pallas és Mars társaságában elképzelt világgal. A költő a versciklus lezárásakor, a hazától és szerelmétől való végső búcsúzásáig hátralévő nyolc versben, immár valóságos helyzeteket és színtereket keresett, hogy a remedia amoris, azaz a szerelemből való kigyógyulás különböző módjait, lépésről lépésre haladva próbálhassa ki. 78