Esztergom Évlapjai 2009

Szentmártoni Szabó Géza: Vitézek, hol lehet?

címet viselő verssel. De ez önmagában még kevés lett volna a remélt sikerhez. Czahrowski eléggé sajátos módon igyekezett a tartalmi bővítésre, ugyanis egy Krzysztof Wolthazy nevű, általa személy szerint nem ismert, ám akkoriban is vitézkedő bajtársához szóló versében megvallotta, hogy annak véletlenül hozzá került kéziratából 19 költeményt fölvett a maga kötetébe. Czahrowski szerint Wolthazy lengyel zsoldos volt, aki Magyarországot is megjárta, ott „férfiasan élt", s azon felül költeményeket írt. Erről a titokzatos Wolthazyról csak annyit lehet tudni, hogy Homérosz-fordítását (Hipothesis Illiadi Xiag Homerovich) 1598-ban éppen az a lembergi nyomda adta ki, ahol Czahrowski kötetének második kiadása készült. A kölcsönvett 19 versen kívül, többletként szerepel az a 8 szótagos, páros rímű sorokból építkező, „Powiedz, wdzi^czna kobzo moja" (Mondd, zengő kobzom) kezdősorú vers is, amelynek kéziratos változatai Duma ukrainna, azaz Végvidéki ének címen ismertek, és bővebb szövegűek. A teljesebb változatot két kézirat őrzi: az egyik a Poznan közelében fekvő Kórnik könyvtárában (Bibi. Kórnicka, Qu. 2573.), a másik pedig Krakkóban, a Czartoryski Múzeumban van meg. Ezekből a kéziratokból közölte Tadeusz Mikulski (1909-1958), kritikai kiadásának jegyzetében, a Czahrowskiétól eltérő, illetve a többletként jelentkező részeket. Ez a Lengyelország ukrajnai végeit, a podóliai harcokat bemutató ének tehát nem Czahrowski költeménye, hiszen ő Magyarországon harcolva, ottani vitézi élményeit írta meg verseiben! A Duma ukrainna Czahrowski által közölt, megcsonkított változata pedig kétségessé teszi az általa forrásként megnevezett Wolthazy szerzőségét is. A bővebb kéziratos versszöveg azért nevezetes számunkra, mert az tartalmilag sokban megegyezik Balassinak a végek dicséretére szerzett katonaénekével. Egy Jan z Kijan álnévvel író, ismeretlen lengyel szerző paródiái között, amelyeket a XVII. század elején nyomtatásban többször is kiadtak (Nowy Sowizrzal), a Duma ukrainna kiforgatott változata is szerepel. Ez, a kozákokat gúnyoló paródia egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Czahrowski által is átvett végvidéki ének, akkoriban széles körben ismert, közköltészeti alkotás volt. Stanislaw Sarnicki (1532-1597) történetíró egy a podóliai lengyel végeken 1506-ban történt eseményről szólván elmondja, hogy: „Per idem tempus duo Strusii fratres, adolescentes strenui et bellicosi, a Valachis oppressi occnbuerunt. De quibus etiam nunc elegiae, quas Dumas Russi vocant, canuntur voce lugubri, et gestu canentium se in utramque partém motantium..." Azaz: Ugyanebben az időben két elszánt és harcias ifjú, a két Struss testvér, az oláhok által legyőzetve, elesett. Róluk most is elégiák készülnek, amelyeket az oroszok Dumának neveznek, gyászos hangjuk és a magukat mindkét részükben mozgató éneklőik taglejtése miatt (Annales, sive origine et rebus gestis 76