Esztergom Évlapjai 2009
Milánkovics Imre: Az Esztergomi Népbíróság megalakítása és működése 1945-1946-ban
hogy a politikai pártoknak és a szakszervezeti tanácsnak kell delegálni őket - csak jóval a népbíróságok felállítását követően, 1946 júliusában fogalmazta meg egy igazságügyi miniszteri leirat. Eszerint a népbírákkal kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a politikai pártok nem mindig vizsgálják meg elég tüzetesen a jelöltjeik előéletét köztörvényes és politikai bűncselekmények elkövetését illetően, továbbá gyakran előfordul, hogy fiatal, 20 év alatti személyeket jelölnek. Ezért nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a népbíróság - s általa az ország egész igazságszolgáltatása - tekintélyének megóvása érdekében törekedni kell a tanácstagok személyi körülményeinek alaposabb megvizsgálására. így nem alkalmazható, aki bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy fasiszta jellegű cselekmény miatt volt elítélve. Nem lehet büntetett előéletűnek tekinteni, azonban azt a személyt, akit fasisztaellenes cselekmény, vagy az ún. „zsidótörvényekben" meghatározott valamelyik cselekmény miatt ítéltek el. A népbíráskodásról szóló jogszabályok, amikor lehetőséget adnak a magyar nép kezébe a háborús bűnösök méltóképpen történő megbüntetéséhez, a népbíráktól nem követelnek meg elméleti felkészültséget. Nem kétséges azonban, hogy a népbíráskodás méltósága csak úgy biztosítható, ha erkölcsileg feddhetetlen, tiszta politikai előélettel bíró, és bizonyos élettapasztalattal is rendelkező állampolgárok végzik e feladatot. A miniszteri utasítás itt elismerte azt is, hogy az élettapasztalatra főként azért van szükség, mert a jogszabályok nem írják le olyan pontosan a népbíráskodás hatáskörébe tartozó bűncselekmények tényálladéki elemeit, mint a rendes bíráskodás elé tartozó bűncselekményeknél. Adott esetben tehát komoly megfontolás tárgyát képezheti egy ilyen cselekmény mérlegelése. Ahhoz viszont bizonyos életkort el kell érni, hogy „demokratikus szemlélet és helyes politikai felfogás alakuljon ki az emberben." Hivatkozásképpen felemlegeti az 1869. IV. tc. ide vonatkozó részét, amely 26 évben szabja meg a korhatárt, ami alatt bírói kinevezést nem lehet elnyerni. Ennek alapján azt ajánlja, hogy a pártok törekedjenek a legalább 20, de inkább 26. életévüket betöltött, feddhetetlen előéletű személyek jelölésére. 1 9 E vonatkozásban sokkal egyértelműbben fogalmaz az 1947. évi XXXIV. tc. ; amikor kimondja, hogy népbíró az a személy lehet, aki „magyar állampolgár, harmincadik életévét betöltötte, írni, olvasni tud, szülői hatalom, gyámság, gondnokság vagy csőd alatt nem áll és bűntett, nyereségvágyból elkövetett, vagy az 1945. évi VII. törvényben meghatározott 20 vétség miatt büntetve nem volt." 1 9 K-EMÖL 142/1946. eln. sz. 2° 1947. évi XXXIV. tc. 12. §, 2. bekezdés. 226
