Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

„Mégis te vagy, aki engem legjobban szeretsz a világon - és mindent összevéve mindig jobban érzem: én is téged szeretlek a legjobban..." - írta a férfi egy nappal a menekülés, a hajnali szekszárdi utazás előtt (1920. február 14.). Ez a „mégis" és a „mindent összevéve" pontosan jegyzi lemondásait. A Szekszárdra címzett levelekben Márffy feltűnése inkább megnyugtató, a „változatlan barátsággal és szeretettel ölel" záradék ugyanígy. Az aláírásokból elmaradnak a birtokos személyragok. „Aki nehezen ellenőrizhető intimitásokat kíván tudni, kevéssel kell, hogy beérje ..." - int Melczer Tibor, a „kölcsönösen zaklató idegjáték", a magánemlékek további vizslatásától Rába György is óv. A közös történet valóban mindennapos és majdhogy törvényszerű. Két megszaggatott és sorsverte, melegben is fagyoskodó ember természetes összekapaszkodása ez. Nem kuriózum, és aligha szentségtörés. Minden további a hézagos levelezésből, az „élettöredék" vallomásából összerakható. Nemeskéri Erika pontos jegyzetei és alapos utószava tovább segítenek. Az itt nem olvasható versekből sejthető az is, hogy éppen a másik felismert terhétől „adták fel", és maradtak barátok utóbb; „olyan nagyon biztos voltam, hogy nekünk egymást nem lehet elveszíteni..." - olvasom Csinszka 1919 december 15-én kelt levelében az elmúlt biztonságtudatot. A növekvő új félelem jajkiáltása ez, minden további szinte sziklagörgetés. Megriadt emberek párhuzamos konfessziója egy-egy újabb levél - növekvő falakat épít köréjük az eltérő gondolkodás és eltérő miliő. Az ajtót fokozatosan fordítják kulcsra a másik előtt. Ijedten nyitnak eltérő irányba ablakot. A levelek vizsgálata lélekbúvároknak sem lenne méltatlan feladat - előítéletek és kötődések nélkül elemezhetnék a legbensőbb áramlatokat. Kellő empátiával természetesen; „rendületlenül és rendíthetetlenül Csinszka pártján vagyok..." - írta 1926 januárjában az Ady-jogdíjak kegyetlen perében az Ady-család érdekét védő Főldessy Gyulának Hatvany Lajos. „Ez a Csinszka vagyonát, fiatal életét adta Ady ért. Nélküle Ady (és ha száz szüléje lett volna is) garniban hal meg. Ez a kis szerencsétlen, hóbortos a legnagyobbat tudatosan tette..."- írta már előbb. Aligha szeretném felújítani a hosszú és méltatlan pereskedést, „állásfoglalásnak" itt aztán helye se lenne, de köztudott: Földessy mögött nem az Édes, hanem Ady Lajos érdeke állt. Az „igazi Csinszkát" számomra inkább Márffy Ödön pasztelljei és rajzai jelenítik meg, Székely Aladár és Rónai Dénes fényképei. Haypál Béla lelkész imája a temetésen, Schöpflin Aladár búcsúszavai, Ady balatonfüredi orvosának (dr. Schmidt Ferenc), Kosztolányimnak, a barátnőnek (Erlesbeck Kamilla), Zsolt Béláxvú. és másoknak kurta emlékezései. Egyidejű és közelebbi ismerőinek az utólagos feltételezések ellenében szívesebben hiszek, gyanakvó fenntartásokkal ugyan az „írófeleségeknek", akiknek félelme érthető. Nehezen szívelték és tűrték a„hisztérikát". „Nem volt szép, de vonzó teremtés volt - emlékezik Fenyő Miksa -, okos és kedves, akinek élete Ady mellett tán azért nem mondható mártíréletnek, mert Csinszka ezt olyan magától értetődöttséggel viselte, olyan úri titoktartással, nehogy bárki is ebből valamit megsejtsen..." A mecénás-író módfelett tisztelte a szépnemet, még lángolóbban 214