Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

A vizsgált négy évben azonos nyomtatványt használtak. Rovatai: „Hó, Nap, Házasságra öszveadottak, Vezeték és Keresztneve, életneme, Tanúk Vezeték és Keresztneve, életneme, Az öszveadó egyházi személy, Felmentés, Elbocsátás" A bejegyzésekből elfogadhatóan megállapítható a megkötött házasságok száma: 1840: 70; 1841: 58 (Ebben az évben volt a legnagyobb a halandóság, a legtöbb a betegség.) 1842:72; 1843:83 (Ebben az évben több, a plébániához tartozó, de másutt házasságot kötő személyt jegyeztek be.) Követhető az esküvők szezonális megoszlása is. A házasságok többségét januárban és februárban kötötték - tavasszal, böjtben és decemberben, a karácsonyi ünnepi időszakban szinte nem is volt esküvő. Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. ) Összesen 1840 18 25 2 1 3 5 3 4 2 4 3 0 70 1841 9 14 0 34 4 3 3 297 0 58 1842 30 10 1 23 2 2 7 438 0 72 1843 23 19 1 1 6 1 4 2 4 13 7 2 83 A házassági anyakönyvek is csupán azokat az adatokat tartalmazzák, amelyek azt bizonyítják, hogy a házassági kapcsolat törvényesen jött létre, így a házasok és a születendő gyermekek jogai biztosíttatnak. így hiánytalan a házasulok nevének, többnyire családi állapotának bejegyzése, bizonyítva, hogy mindkettő „szabad állapotú" személy, törvényes házasságra léphet: hajadon, „nőtelen", - 1840-ben férfiak esetében is a „szűz" szót használták - vagy özvegy. Az anyakönyvek tanúsága szerint: 1840-ben 9 özvegy férfi 3 özvegy nő 1841 -ben 14 özvegy férfi 7 özvegy nő 1842-ben 16 özvegy férfi 6 özvegy nő 1843-ban 7 özvegy férfi 9 özvegy nő kötött házasságot. Ezekből az adatokból következtethetünk az özvegyek újraházasodási szokásaira és esélyeire. Az értékelést bizonytalanná teszi, hogy nem ismerjük a házasulok életkorát. Nem tudjuk, az újraházasodók reproduktív korúak vagy ellátásra, ápolásra szoruló öregek voltak. Az segít az értelmezésben, hogy a halotti anyakönyvek szerint (ahol pontosabbak ez életkorok bejegyzései) nem volt sok idős hajadon, s aki volt, az idült betegségben, nem feleségnek valóként halt meg. így valószínűsíthető, hogy az esztergomi nők a szokásos időben, fiatalon mentek férjhez, és az özvegy férfiak is új asszonyt, anyát hoztak a házhoz. (A vizsgált négy év alatt csak 11 olyan esküvő volt, amelyen a vőlegény és a menyasszony egyaránt özvegy volt.) A házasság érvényes voltához a tanúk személye nagyon fontos volt. Igazoló okmányok helyett ők bizonyították a házasulok személyazonosságát, a házassági akadály hiányát és a 89