Esztergom Évlapjai 2000

RÓNAY Gábor: Egy német zsoldos Esztergom-vidéki és budai kalandjai 1686-ban

pénzért a császárt (Első Leopoldot) szolgálták a török elleni harcban. Ám nemrég átálltak és most pedig a törököt szolgálják. Ők nem engedik meg senkinek, hogy nekik parancsokat adjanak, vagy parancsolgassanak, mondván, hogy ők szervezik meg a saját rohamcsapataikat. Nekik vannak saját tábornokaik és ezredeseik, van saját igazságszolgáltatásuk és nem engedik meg sem a magyaroknak, sem másoknak, hogy ügyeikbe beavatkozzanak. A magyarországi cigányok szigorúan betartják és teljesen alávetik magukat törvényeiknek. Ők minden további nélkül lefejezik, vagy agyonlövik a törvénysértőiket. „Nekik saját papjaik is vannak, kik a felnőtt cigány népet folyókban keresztelik meg háromszori megmártással. A párok eljegyzési szertartása is különös: először, a menyegző előtt, a menyasszony teljesen meztelenül meg kell fürödjön egy folyóban,, utána pedig a közeli rokonai virágokkal és zöld ágakkal teljesen be kell takarják testét." Csak ezután vezethetik a szülők és közeli barátnői a menyasszonyt a vőlegényhez. „Egyébként, én magam láttam egyszer, hogy ők nem mindég értik meg egymást. Tűz lángolt fel közöttük és ők egymásnak estek és gyilkolták egymást sok és hangos segélykiáltás közepette. Az összecsapás annyira elfajult, hogy fejek kezdtek gurulni a sáncaikról. Ezt én magam láttam, mert a mi (brandenburgi) táborunk hozzájuk közel volt. Azt is, hogy amikor az egyik lovunk megdöglött, ami persze igen gyakran megesik, mi semmit se tettunk, mert a cigányok rögtön elvitték, feldarabolták és nagy vigadalmat csapva megették." Mint naplójából kiderül, Dietz mester jól felkészülten ment a „török háborúba". Saját költségén, ámbár második Frigyes porosz király brandenburgi zsoldosainak ígért előlegéből, a borbély-sebész nem csak jó lovat és rüsztungot vett, hanem egy teljes hadi patikát is. így amikor a brandenburgi tüzér ezred soraiban már útközben felütötte fejét egy fej- és hasfájásos járvány, a rettegett úgynevezett „magyar fejfájásos nyavalya", Dietz mester sikeresen tudta kezelni saját betegeit. „Míg a tudós doktorok (doctores) gyakori köpülést írtak elő és megtiltották az evést és ivást", jegyezte fel a jó borbély-sebész, „addig én megtiltottam a köpülést, kis pohárka jó bort javalltam és confortantia-1 és alexipharmaka-1 írtam elő. Az én pacienseim meggyógyultak; a kirurgusok betegei meghaltak." A „fejfájós magyar nyavalya" tizedelése ellenére a brandenburgiak tovább vonultak Buda felé. Maga Dietz mester, jó okkal, a kényelmesebb, ám nem túlságosan biztonságos vízi utat választotta. „Én a betegekkel és a puskaporral megrakott teher uszályon úsztattam lefele a Dunán. A török mindkét oldalról támadta uszályainkat. Bár mi gyakran fennakadtunk homokzátonyokon, még se tudtak kárt okozni bennünk a Duna szélességének és gyors folyásának köszönhetően. Azonban nagyon kellett vigyáznunk, mert a Dunában van egy roppant örvény, mely amint közelébe érnek, mindent lehúz, hajót és embert egyaránt." Hamarosan a brandenburgi uszályok szerencsésen túljutottak a törökök körülzárt és ostromlott pesti várán, bár a brandenburgi uszályok a törökök nehéz ágyúinak lőtávolán belül haladtak, a lövedékek vagy mögöttük, vagy előttük csapódtak a vízbe és egyetlen golyóbis se ütötte meg a betegeket és az utánpótlást szállító hajókat. „A matrózoknak mint Dietz mester írja inuk szakadtáig kellett húzniuk, hogy a Duna jobb partján tudjon az uszálykonvoj partra szállni a birodalmi és császári erők tábora közepén. 49