Esztergom Évlapjai 2000

DOBAY Pál: Német kísérlet a Budapest-körüli német ostromgyűrű áttörésére a Pilisen át 1945. januárjában

Szerencsére sok-sok katonasírt jegyeztem fel, rögzítettem egyszerű vázlatrajzon vagy őrzök mai napig az emlékezetemben. így aztán idestova harminc éve segíthetek hivatalos és nem hivatalos sírkutatóknak. Különösen sokat tehettem a feketekeresztesek,

2

2 ittjártakor. A bajnai német katonatemetóbe szállított és itt újra eltemetett elesettek sírhelyének mintegy 90 %-át én mutattam meg. Az Esztergom Belvárosi temető német sírkertjében lévő fémtábla 397 főt említ. Ezeknek mintegy felénél én voltam a nyomravezető. Számos olyan sírról tudok még, amely feltárásra, ill. „lakója" exhumálásra, azonosításra, továbbá emberhez és katonához méltó újra-eltemetésre vár. Kérdezősködni kezdek Csoda-e, ha ennyi gyerekkori háborús emlék, erdőn talált maradvány és nem szokványos sír hatására egyre kíváncsibb lettem? Idős erdészeket, régi erdőmunkásokat, erdőt járó-bújó öreg pilisieket kezdtem faggatni: mit tudnak, mire emlékeznek? Sok érdekeset, sok különöset, de kevés lényegeset mondtak. Ezek az emberek nem távlatokban látógondolkozó történészként, hanem a háborús eseményeket személyes élményként\ saját nehézségeikkel, nélkülözéseikkel és veszteségeikkel együtt fogalmazták meg. Rengeteg részletet meséltek, de az egészet nem látták. Elbeszéléseik, emlékezéseik nem sokat jelentettek a szemlélődő, összefüggéseket kereső ember számára. A tőlük kapott mozaikokból noha volt néhány értékes is köztük - nem állt össze a kép. Sokat köszönhetek viszont a Süttőn élő dr. Sághy Antal ny. jogtanácsosnak (unokabátyámnak), akit szintén régen foglalkoztat ez az esemény, és tájékozottsága meg német kapcsolatai révén mindig szívesen válaszolt kérdéseimre. Értékes segítségét ezen a helyen is hálásan köszönöm! Hornst Lange Végül 1993. szeptember 23-án, egy nap leforgása alatt, világossá vált minden. Ekkortájt járt hazánkban - nemzetközi erdészeti kapcsolatai révén - Hornst Lange, egy nyugatnémetországi erdőigazgató. Magyarországi tartózkodása utolsó napjára magánprogramot szervezett. Idestova ötven év után végig kívánta járni Esztergom-PilisszentlélekPÜisszentkereszt térségében azokat a különösen emlékezetes helyeket, ahol 1945. januárjában fiatal német gyalogos katona ill. másodgéppuskásként igencsak „szagolta a puskaport". Kísérésére engem (az akkor is már öreg pilisi erdőfelügyelőt) kért fel dr. Solymos Rezső, szakmánk ez idő szerint legkiválóbb, nyugaton is legismertebb egyénisége. Szerény német nyelvtudásom miatt ugyanő volt a tolmács is. Hogyan került ide akkor ez a délceg, jó megjelenésű és rokonszenves pályatársam? Úgy érzem, nem felesleges szószaporítás, ha itt és most egy kis apró betűs, erősen hadtörténeti ízű kitérőt teszek, természetesen a címbeli lényeg érdekében, csupán felelevenítve az egyébként közismert körülményeket. 22. A Hadisírokat Gondozó Német Népi Szövetség (Volksbund Deutsche Kriegsgráberfürsorge Kassel) egyszerűsített neve. 224