Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

folyamatos értékelője, Farkas Zoltán szerint. „A Baumgarten-síremlék, melyet annyi vívódás árán hozott létre - írta a műről előbb -, mert kőben indult és márványban létesült... az első köztéri, nyilvános helyen álló szoborműve volt... Saját kezévelfaragta márványba, tökéletesen igazodva a kocka alakú márványtömbhöz. Egy vándort ábrázol, jelképezve a sírban fekvő kiváló írónak vándortermészetét..., aki leül egy pillanatra pihenni, és a messzeségbe néz..." A kiváló alkotást a Nyugatban Lengyel Géza mutatta be. Babits Mihály másutt nem olvasható esszéje a hazai képzőművészek Szinyei Merse Pál Társaságinak remek folyóiratában, a Magyar Művészet egy lapján, a szobor fényképe alatt olvasható. 1927-ben ennek a Társaságnak művésztagjai szavazták meg a szobrásznak a Szinyei-díjat, a Babitsmellszobor mintázása évében, amikor a síremlék ügye szóba került. A történetet a szobrász megírta a Babits emlékkönyv szomorú lapjain is. A Baumgarten-díjak sorozatára (a Kossuth-díj őse!) esztendőnként emlékezünk. 1995ben a szobrász halálának 50. évfordulójára is. 1945. január 31-e hajnalán a 72 éves Mester „eltűnt" az óvóhelyről, Budapest ostroma idején. Az éjjel németek szállták meg a házat, amelynek pincéjében hamis iratokkal tartózkodott. Közel a térhez, ahol egyik főműve, Az ifjúság kútja állt. „Ezután már nem látta senki, aki hírt tudott volna adni sorsáról..." írta erről a reggelről egy monográfusa. Babits a költőket idéző és költői sorokkal a díjalapítóra, mi az alig ismert írás közlésével a szobrászra emlékezünk. BABITS Mihály Baumgarten Ferenc sírszobra A Baugarten Ferenc irodalmi alapítvány október 10-én adta át a nyilvánosságnak a sírszobrot, melyet Beck Ö. Fülöp szobrászkezével emeltetett nagylelkű alapítójának porai fölött. Nem mintha az ő emléke szorult volna ily monumentumra: mert külső emlékeztetés nélkül is őrzi azt magában mindenki, akinek e szegény nemzet kultúrája belső ügye és örökös gondja. De a babonás s külsőségeken kapó emberi léleknek jól esik kegyeletes érzéseit megkötni valamihez: határozott helyhez és látható jelhez. így kellett jelet kapni annak a helynek is, ahol utoljára és örökre megpihent a nagyvilág fáradt zarándoka, aki utolsó akaratával szülőhazája kultúrájának egyik legfájóbb szégyenét: a magyar szellem embereinek nyomorát rendelte enyhíteni, úgyhogy valóban méltán zengenek álmaihoz a Vörösmarty versei, melyeket a szobrász e sírkőre vésett: Mely isten által súgta meg a Haza Szüksége titkát, hogy te abban Gyámola és emelője lennél? 209