Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

Korántsem „műkritika" formálódott itt. A szellem és lélek szárnyalását szabadítják fel a precíz pontosságú lapok: több nemzet és sokféle hit ott élő szellemét, a távolabbiak vágyait. Mindazt, ami a madarak röptében úszik a felhőtlen egek alatt. A romok és a pusztaság, a ligetek és kőhegyek, a falvak és városok felett. A barlangok mélységeiben és a templomok magaslatainál. BABITS Mihály Karcok a Szentföldrőt (Zádor István albuma) Az Ember és a Hely, ahol élt, különös viszonyba jutnak egymással: amit csak a XIX. század kezdett a művészet számára igazán fölfedezni. A rómaiak vallása ismerte a genius locit, s ősnépek hiedelme mindig sejtette, hogy a Helynek ez a titokzatos géniusza talán nem egyéb, mint az ősök szelleme, mely nem hal meg, hanem ott lengedezik tovább, ahol valaha eleven alakjuk élt és járt. De mindez csak homályos sejtelme volt egy érzésnek, melyet igazi tisztaságában és mélységében csupán modern korunk tudott először átérezni. A XIX. század meglátta, hogy titkos igazság rejlik a hazajáró lelkek babonájában. A modern irodalom egyik legjellemzőbb törekvése a csodálatos összefüggés fölfedezése az ember és lakóhelye között. Poe Edgár még a rejtelmet rajzolta a lélekkel átitatott házban; a naturalisták már a törvényt. A házak, a tájak, hol emberek laktak, lélekkel vannak tele, még ezer évek múltán is, hogy lakói eltűntek; s a zarándokok nemcsak üres hagyománynak engedelmeskednek, mikor rég elhunyt szentjeik, prófétáik vagy költőik lakóhelyét fölkeresik. A zarándokok érzik, hogy a régi lelkek darabjai úsznak a szent tájak levegőjében, s ebben a lélekben akarnak megfürödni. Ilyen zarándok volt talán az a festő is, Zádor István, aki ez év tavaszán a Szentföldet, a zarándokok e klasszikus földjét kereste föl, s egész halom rajzzal megrakodva tért haza, aminek alapján készült rézkarcait most díszes albumban bocsátja a magyar könyvpiacra. Hellas a Szellem hona, mondják, de Palesztina a léleké magáé: a Léleké, melyből a Vallás fakadt; s keresztények és zsidók keresik e lélek itt maradt darabjait, sőt hívők és hitetlenek, egyforma vágyakozással, a szenvedély vagy a nélkülözés mohóságával. ÓSzövetség és Új-Szövetség tragédiái zajlottak le itt; próféták lelkei égtek, viharzottak és elasztak; Krisztus keresztjének nagy árnya esett a Golgotára; hol lenghet több lélek, mint e tájak fölött? Az Istennel való küzdelem csatatere ez; melyet egyforma kegyelettel látogatnak a győztesek és a rokkantak. De mit tudhat hát megrajzolni a festő a Lélekből, mely e helyek fölött leng? Hol rejtőzik e lélek, melyik zugában a tájnak? Ezen a tájon nincsenek is zugok és rejtekhelyek; nincsenek erdők, kies völgyek, cserjék; egyáltalán még növény is alig van. Ez a táj üres, kiaszott és letarolt, mint egy igazi csatatér, mintha az Istennel küzdő lelkek tüze kiégette volna; még színek sincsenek itt; a föld sárga s az ég kék; ez a rettenetes puszta kék és sárga 200