Esztergom Évlapjai 2000

CSOMBOR Erzsébet: Az esztergomi honvédtemető

Ismert, hogy 1849. április 19-én Wohlgemuth császári tábornok 30 ezer katonájával megpróbálta feltartóztatni a Komárom irányába előrenyomuló honvédsereget és Nagysallónál 1849. április 19-én súlyos vereséget szenvedett. A vereség után a tábornok sebesültjeit hátrahagyva Esztergomig, majd tovább hátrált. Továbbvonulásuk után a sebesülteknek a városba történő szállításáról a honvédség a sajátjaival együtt gondoskodott. Idehozták a kéméndi, csallóközi, komáromi, budavári csatákból is a sebesülteket, illetve egy részüket. A nyitrai honvédkórház feloszlatása után is kerültek ide sebesültek. A hadiszerencse kedvezőtlen fordulata után már július 7-én parancsot kaptak a kórház Kalocsára történő áttelepítésére. Esztergomban az ellenség katonái éppen olyan gondos ápolást kaptak, mint a magyar honvédek. Az elhaltakat pedig, éppen a későbbi alispán - akkor kormánybiztos - parancsára helyezték közös sírba a szentgyörgymezei határban. Az 1861. év jegyzőkönyvi határozatai között található az a bejegyzés, ami igazolja, hogy a honvéd emlékmű felállítására a felhívás elhangzott és széleskörű támogatásra talált. Február végére - az alispáni jelentés szerint - már 1132 forint adomány folyt be, még a szomszéd Komárom megye is hozzájárult a síremlék költségeihez. „A honvédek síremlékére vonatkozólag elnök első alispán úr bemutatja a mintát, mely szerint az sóskúti kőből készülend, két láb magas talapzaton egy hat láb magas, négy láb széles és három láb vastag terméskő oszlop álland, ezen oszlop tetején féllap talapzaton két lábnyi magasságot tartva egy haldokló oroszlán leend művészileg kifaragva, mely az ősi magyar címert körmei és fogai közt tartja." Az emlékoszlopra a következő felirat vésését fogadták el. A homlokrészen Bajza József versének első részét: „Nyugosznak ők a hős fiak dúló csaták után." A jobb oldalon hatszáznégy honvéd temetkezése, baloldalon: százhetvenöt osztrák katcyia nyughelye, kiket a felebaráti szeretet sebjeikben ápolt és a magyar nagylelkűségf/Sírgödrébe temetett. A hátsó részén: 184849 Esztergom a haza védőinek 1861." Az egész síremlék felállítása és szállítása hétszáztizenöt forintba került, a megmaradó összeget egy korlát kialakítására fordították, egy kis tőkét pedig az emlék fenntartására „meggazdálkodni véleményeztek."

3 A temető az egykori honvédsereg később elhalt tagjainak és magának Palkovics Károlynak is nyughelyül szolgált. Bátort Schulcz Bódog 1848-49-es honvédtábornok az első és másodosztályú érdemrend tulajdonosa, a bodrogkeresztúri és herkályi csaták hőse Komáromban szabadságlevéllel szabadult.

4 Utána pap testvérénél Garamkövesden élt. Hivatalt nem vállalt, mindössze az 186l-ben a rokkant honvédek, özvegyek és árvák segélyezésére alakult egylet elnöki tisztét fogadta el. 1885. március 8-án halt meg Garamkövesden. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága 1885. április 28-ai ülésén, Kruplanicz Kálmán alispán indítványozta a következőket: „a legőszintébb hazafiúi fájdalommal értesültek nemcsak e megye lakosai, hanem az összes magyar nép folyó évi március 8-án azon elszo3. KEMÖL: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyve 1861. február 18,19,20,21 és 23. 157158. sz. 4. ORTUTAY András: Bátori Schulcz Bódog síremléke. - Honismeret 1989/5.27-28. 166