Esztergom Évlapjai 2000

†HEGEDŰS Rajmund: Liszt és Bayreuth

Aztán az első és második felvonás jelmezes próbájára hajtunk. R. annyira örül Apám jelenlétének, hogy a színpadról hozzám siet, és azt mondja: ő az egyetlen rokona..." 24-én volt a főpróba, majd másnap Wagner a művészeket köszöntötte, „aztán a polgármester élteti Apámat, mire R. kezd beszélni, és magával ragadóan szól arról, hogy Apám mennyire értékes és fontos a számára." A Parsifal ősbemutatójára a közönség nagy tetszésnyilvánítása mellett július 26-án került sor. A játékok a szokott izgalommal folytak, de azért sor került Cosima szavai szerint - néhány „nyugodt, barátságos együttlétre" apjával. Wagneren ezekben a napokban egyre többször jelentkeztek a fáradtság jelei, éjszakái nyugtalanok voltak, újabb szívgörcse is volt. Azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy feladja az ünnepi játékokat. Megviseltnek látszott azon az ebéden is, melyet a Wagner család magyar barátaival, Mihalovich Ödönnel és Apponyi Alberttel fogyasztott el. Az ünnepi játékok utolsó előadására augusztus 29-én került sor. Cosima a nap élményei közül az alábbiakat jegyezte fel: „Utoljára ebédelünk Apámmal, közben R. és Apám nagy kitárulkozása! Négy órakor Apámmal a színházhoz hajtatok... R.... a harmadik felvonásban a változás-zene után átveszi a karmesteri pálcát, és maga dirigálja végig az előadást.... Csendesen, ünnepélyesen kocsizunk haza. Azt mondom, hálásak lehetünk a sorsnak, habár drágán megfizettünk ezért, amit elértünk, voltaképpen feláldoztuk egész kényelmes életünket. És az is bizonyos, hogy ez a tevékenység R. számára létfontosságú, és minden szomorú mozzanata ellenére mégiscsak az egyetlen neki megfelelő Este még beszélgetünk a gyerekekkel a friss élményekről. ... Elmeséltem., hogyan találtam meg a Papát amint grogot ivott a karmesterrel az öltözőjében, s hogy néhány viráglány kint várta, mert még egyszer látni akarták. - Sajnos Apám holnapi elutazásának híre iszonyú felháborodást szül." Liszt augusztus 30-án valóban elutazik: „Eső! Búcsú sok mindentől, én Apámtól búcsúzom" - ezzel kezdte másnapi naplóbejegyzéseit Cosima. Szeptember közepén a Wagner-család Velencébe utazott, ahol novemberben Liszt is csatlakozott hozzájuk. A család együtt lakik egy kis reneszánsz palotában, a Palazzo Vendraminban, és a karácsonyt is együtt töltik. A gyertyagyújtás és a vidám ajándékosztás után a család tagjai fél nyolc felé három gondolán „a leggyönyörűbb holdfényben, harangzúgás közepette" a La Fenice színházba hajóznak, ahol kis ünnepség várta őket: Wagner erre az alkalomra betaníttatta a színház zenészeivel ifjúkori C-dur szimfóniáját, ezt kívánták most Cosima születésnapjára előadni. „A terem ki volt világítva - írja Cosima-. Előbb Apám lép be, a gyerekek meg én, kedves fogadtatás. Valamivel később R., akit ujjongva köszöntenek. Az első tételt meglehetősen gyors egymásutánban játsszák el, utána szünet következik. R. odajön hozzám és Apámhoz, igen vidáman beszélget... R. azt súgja Apám fülébe: „szereted a lányodat?" Ő megijed. „Akkor ülj a zongorához és játssz. Apám azonnal megteszi, mindenki ujjongó örömére." A család 11 óra táján tér haza: „Velence mintegy kék dicsfényben" - írja Cosima. Sem Wagner, sem Liszt egészségi állapota nem volt a legjobb, de élik megszokott életüket. Vendégeket fogadnak, muzsikálnak, sokat vitatkoznak zenéről, irodalomról, és szinte naponta whistet játszanak. Egy alkalommal Wagner dicséri Liszt leveleit, milyen szépén ír: - „Erre én nem vagyok képes, ehhez nemesség kell, illemtudás, belőlem ezek hiányoznak." Liszt január 13-án utazott el Velencéből, Wag132