Esztergom Évlapjai 2000
HETVESNÉ BARÁTOSI Judit: ínség Esztergomban (1866. - 1867.)
december hónapban az útiköltsége 55 Ft. 44 kr-ra rúgott 3 7, melyet az ínségügyi bizottmány jóváhagyott és utasította Kamocsay László ínségügyi pénztárost, hogy az utalványozási záradékkal ellátott számlára kiadhatja az összeget. A munkák szervezetten folytak, bár néha hátráltatta az időjárás, kőomlás, a Duna áradása. Ahogy közelgett a tavasz, úgy igyekeztek az emberek a megkezdett munkát befejezni és a megszokott mezőgazdasági munkákhoz visszatérni. A munkaképtelenek élelmezése 1866. december 31-én a tárnokmester 3000 forintot juttatott a kincstári költségvetésből a megyének arra az esetre, ha már a megyei segélyforrások kiapadtak és az éhhalál bekövetkeztétől tartani lehet, de felhívta a figyelmet arra, hogy az élelmet nyerők„képességükhöz képest munkára is szoríttassanak, ilyenek pl.: árkolás, faültetés, fonás, utcaseprés..." 3 8 a segélynyújtás ne készpénzben, hanem természetben történjen. A bizottmány is jónak látta a természetbeni gondoskodást, ezért a korábbi összeírások alapján figyelembe vehető 1330 fő ínséges munkaképtelen lakosnak szándékoztak élelmet juttatni: Fejenként: napi 10 lat (15,3 dkg) lisztet számolva: 130 főre 13 800 lat egy napra 3 5 Ft 12 kr. Egy hónapra 1 053 Ft 60 kr. Három hónapra /tavaszig/ 3 160 Ft 80 kr. A községeknek a főszolgabírók - Szabó Sándor az esztergomi és Kamenszky Elek a párkányi járásban - osztották ki az egyhavi járandóságot, majd ebből a napi adagot a községi lelkészek, a bíró és két bizottsági tag jelenlétében kapták meg a rászorulók minden nap reggel 8 órakor. 3 9 A ma már Esztergomhoz tartozó három mezővárosban, Szenttamáson, Szentgyörgymezőn és a Vízivárosban több mint 300 „kebelbeli" éhezővel számoltak és „ezen kívül még idegen ínségesek is meglepik e városrészeket, kikről, mint ínségesekről szintén gondoskodni kell." 4 0 Az ínségügyi bizottmány elnöke, Wargha Benedek ezért javasolta az 1867. január 14.-Í ülésen a „rumforti sűrű levesseli ellátást." A főzés és kiosztás lebonyolítását azonnal megbeszélte a bizottmány. Az ellenőrzés lehetősége a megyeházán volt biztosítható, ezért ott főztek központilag, ki is oszthatták a központbeli ínségeknek „mindig déli 12 órakor, hol 37. Országos Levéltár (OL) D. 191.1867. IV. K. 1525. A kincstár által ínségi kiadásokra jóváhagyott 5 millió forint 16,3 %-át a szállításra, napidíjra, közlekedésre költötték el. 38. KEMÖL Tárnokmester 8409. sz. intézvénye. Esztergom vm. ib. jkv. 1867/5. 39- KEMÖL Esztergom vm. ib. jkv. 1867/7. 40. uo. 117
