Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
galmas választást igazi újságírói szenzációként írja le. Dr. Perényi Kálmán kijelentette, hogy "3 pályázat adatott be, kiket a kandidáló bizottság következőleg jelölt, I. helyen Prokopp Gyulát, II. helyen Katona Sándort, III. helyen az ifjú Gróh Józsefet. Ezután megalakították a szavazatszedő bizottságot, majd megindult a titkos szavazás, melynek eredménye az lett, hogy Prokopp Gyula 97, Gróh József 38 és Katona Sándor 19 szavazatot kapott". A közgyűlés tehát dr. Prokopp Gyulát nagy többséggel Esztergom szab. kir. város főügyészének választotta. A tudósítás ezzel a mondattal ér véget: "az új főügyész nyomban letette az esküt, majd meghatottan köszönetet mondott". Dr. Prokopp Gyula ekkor saját lapjának az "Esztergom és Vidéke" február 20-i számának első oldalán "Búcsúzó" címmel köszön el a laptól, melynek két évtizede laptulajdonosa, munkatársa, majd szerkesztője is volt. 6 1 Élete a város további szolgálatában telt, sőt őrlődött fel. 1925. február 22-én ünnepelte házasságának 25 éves évfordulóját. Két hét múlva, 1925. március 8-án délelőtt még részt vett a városi közgyűlésen. Azzal jött haza, hogy nagyon felizgatta magát. Izgalma levezetésére a fáskamrába ment fát vágni, de hamarosan tántorogva jött vissza. Agyvérzés. Néhány óra múlva halott volt. Halálakor úgy az "Esztergom és Vidéke", mint az "Esztergom" című lapok méltatták a város szolgálatában eltöltött munkás életét. Az "Esztergom" így ír: "Nem írt egy mondatot, ki nem ejtett egy szót, míg azt alaposan át nem gondolta, több oldalról meg nem vizsgálta..." majd: "egyforma volt számára minden ember, szegény és gazdag, földműves vagy méltóságos úr... szerény és szíves volt minden szavában és csak az igazság volt az, amelyből senki kedvéért nem engedett. Az anyagi szempontok szinte mellékesek voltak neki, nemcsak az árvák ügyeiben... hanem a hozzá forduló szegény emberek ügyeiben is díjtalanul járt el. Hozzáférhetetlensége közismert s a becsületességben mindenkinek példaképe." Az "Esztergom és Vidéke": "a halál elvitt egy embert, aki mintaképe volt a becsületesség, a szorgalom és a pedáns munkának. Magánéletében csendes, visszavonult, példás családapa. Mint a lap hosszú időn át volt tulajdonosának lapja soha nem sértett, nem gúnyolt, nem gyanúsított, és magánérdeket nem képviselt. ... Mint ügyvéd, a szegények ügyében díjtalanul járt el." Méltatják előbb már említett társadalmi munkásságát is. Fennmaradt néhány beszédének vázlata, melyek azt mutatják, hogy fiatalkori lírai képessége később nemcsak az újságírásban, de a szónoklatokban is megmutatkozott. 6 2 Hivatali munkásságán kívül öröme volt még az ún. "csapási szántó" művelése. Az I. világháború kitörésekor 1914-ben az 1570 D-öl terjedelmű föld felét gyümölcsfákkal ültette be. Másik felében konyhakertet létesített. Ide járt ki fiával, akibe ekkor nevelte bele a természet iránti szeretetet. Egykorú munkatársai mesélték, hogy hazajövet egy-egy ismerősének mindig ajándékozott a gyümölcsből. Sokoldalúságát mutatja, hogy fiatal korában kitanulta az asztalos mesterséget is. Halála után fennmaradt nemcsak fa gyalupadja, de igen sok asztalos szerszáma is. Fiát is igen korán megtanította ezek használatára és a lombfűrész munkákra is. 198
