Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
A kérdés az, mikor épült át a két kisebb barokk ház mai alakjára? A közeli tanácsháza ünnepélyes barokk külsején is megjelent már 1773-ban az emeleti ablakok stukkódíszítésében a játékos rokokó. Az érett rokokó stílusban Esztergomban más ház nem maradt fenn. Egyetlen analógiát ismerünk csak Esztergomban a rokokó stílusra, a Belvárosi Plébániatemplom pompás orgonáját, melyet Török András tábornok és felesége állíttattak 1789-ben. Az eddigi adatok biztossá teszik, hogy a két ház összeépítése 1792-re megtörtént. Átépíttetője Schachtner volt, így vette már meg Trenker Antal. Az előbbi két ház összeépítésének helyét jól mutatja a kettős fél pillér között álló szoborfülke. Ma ugyan egy XX. századi neoreneszánsz Madonna dombormű áll ott, de biztosan volt rokokó elődje is. Az összeépítés vonala szerves része az asszimetrikus rokokó homlokzatnak, ami a játékosságot fokozza. Az emeleti ablakok stukkódísze eredeti, éppen úgy, mint az Esztergomban ritka kettős manzárdtető a két sor ablakkal. A későbbi többszöri átépítést mutatja a földszint, ahol mindig üzletek voltak. Esztergom XVIII. századi műemlékeivel foglalkozó első munka, Pálinkás Lászlónak 1937ben megjelent disszertációja, ezt a házat, stíluskritikai alapon még 1768 körülire, tehát a városháza elé tette. 1 8 A későbbi szakirodalom ezt vette át. A műemléktáblán már 1768 után áll, de a későbbi tulajdonos "Szerencsés" neve hibásan "Szerecsen'-ként szerepel. Pálinkás közli a ház 1937. évi képét is, ahol a kaputól balra még egy üzlet volt, ennek a helyén van most a két ablakos szoba az új vasrácsokkal. A földszinten volt a vaskereskedés az 1975-ben létesült Express utazási iroda helyén. Egyedül itt maradt meg az 1777-ben már állott barokk ház földszintjének eredeti boltozata, amelyet sajnos ma fa álmennyezet takar. Schachtner a nagyobb házba tette át a ház kapuját, a homlokzat jobb szélére, amely ismételten hangsúlyozza az asszimetriát. Ma a XX. századi kapuszárnyon belépve a XIX. századi lapos mennyezetes kapualjból két boltíves nyílás vezet balra az enyhén hajló eredeti falépcsőre és jobbra az udvarra. Trenker Antal 1807-32 között lakta a házat. Az ő nevéhez fűződik az első átalakítás a belsőben és az udvari szárnyak építése. Halála után özvegye élt itt, akitől unokaöccse, a váci Mitterhoffer Ádám örökölte. Az örökség miatt, mint már említettük, hosszú per keletkezett a Trenker testvérekkel, akiket végül is kifizetett. 1861. október 30-án adta el az akkor már 327. számú házát Szerencsés Mihálynak és feleségének, Gradl Karolinnak 9000 Ft-ért. Szerencsés halála után, 1897-ben leánya és veje, Borovicska Adolf tulajdonába került a ház. Tőle vette meg 1911. január 8-án dr. Gróh József ügyvéd (1883-1969). 1 9 A ház vételében, de főképpen a restaurálásban nagy szerepe volt bátyjának, Gróh István festő- és iparművésznek, aki egyben művészeti író is volt, s aki a budapesti Iparművészeti Iskola tanáraként majd igazgatójaként sokat tett a magyar műemlékvédelemért. Ő tervezhette a ház rokokó stílusában való helyreállítását, amely feltehetően a vételt követően, még az I. világháború előtt történt. Az esztergomi levéltár őrzi az 1938. évi engedélykérést a "külső és belső felújításra" a homlokzat színvázlatával. 2 0 Ekkor készült a kaputól balra a lakószoba a két új vasrácsos ablakkal a korábbi üzlethelyiség helyén. E ház építéstörténetének felgöngyölítéséből számunkra az a legfontosabb, hogy 1790-92 között é179
