Esztergom Évlapjai 1994
LÁZÁR SAROLTA: Az esztergomi szíjgyártó céh írásos emlékei a Balassa Bálint Múzeumban
Az alapszabályzat hatodik articulusa szerint a nőtlen legénynek egy éven belül meg kellett nősülnie és azután kellett mesterasztalt adnia. A mesterek közül többen csak fél céhre álltak be, ez esetben vagy céhbeli mester fiai voltak vagy pedig mestertársuk özvegyét vették el, mint például 1716-ban az esztergomi születésű és a céhben tanult Szemerédi Imre, aki a remekért 55 Ft-ot fizetett és 32 Ft summában alkudott meg a céhhel. 5 4 A céhjegyzőkönyv 12. lapján a következő bejegyzést olvashatjuk: "... Anno 1755. Die 21. September. böcsületes Ifjú Mester Stroser János nevű Czéhbeli Gyülekezetnek tartatott alkalmatosságával magát közinkbe fél Czéhre adta úgymint harmincz foréntokba. Id est f. 30. és a fél ebidet és fel remeket megadván, aval pro hic et nunc meg elégétvén. Ma holnap Isten eő Sz. felséghe szerencsét Nagyobbra adván a N. K. Városra való be jövetelre hátra maradott restantiát Koronás Királyunk Eő felsighe kegyes adománya Szerént tartozik Eő kegyelme minden per és izetlenség nélkül le tenni. Anno et Die quibus Supra. ..." 1766-ban Havelka Ignác a privilégium új designatiója alapján már csak 30 Ft taksát fizetett. 1787-ben Molnár Istvánnak 3 Ft-ot kellett fizetnie az ebéd helyett, azonban 1784-ben még mindig adós volt ezzel az összeggel. 1799-ben Bozos Andrást, mint külső mestert vették fel a céhbe, nem kellett remeket készítenie, helyette 4 Ft-ot fizetett s a taksája is csak 15 Ft volt 5 5 Egy 1858-ban kelt bejegyzés említette utoljára a remekkészítés szokását. 5 6 III. A munka A szíjgyártók tevékenységéről és termékeikről kevesebb ismeretet szerezhetünk a ránkmaradt forrásanyagból. A szűkszavú feljegyzések ismertetését egy általános szabállyal kezdem, mely szerint egy mester 16 Ft értékű szerszámnál vagy 4 lóra való szerszámnál több rendelést nem fogadhatott el, az ezen felül adódó munkát át kellett engednie mestertársainak. Az alapszabályzat harmadik, általános részének második articulusa - mely az előbb mondottakon kívül az idegen, azaz nem céhbeli mestereknek csak a vasárnapi piacozást engedélyezte - szigorúan fellépett a kontárok ellen és pénzbüntetéssel, szerszám- és nyersanyag elkobzással sújtotta őket. Az 1891-ben közzétett, 1724-ben keletkezett árszabás tanúsága szerint az esztergomi szíjgyártók lószerszámot és az állathajtás eszközeit illetve a katonai és a férfi viselet tartozékait készítették. (Részletezve: 1. - hám, nyakló, gyeplő, kötőfék, zabla, terhelő, heveder, kengyelszíj, kantár, farmatring, zablaszíj, korbács, kocsi- illetve ökörhajtó ostor, kötőfékszár, kantárszár. 2. - puskatok szíja, fölrántó szíj, nadrágszíj csattal, bocskorszíj, puskaszíj, szablya- és tarsolykötő szíj.) A forrást közzétevő Villányi Szaniszló véleménye szerint a másik, 1735-ben keletkezett árszabásuk csak egy-két terméknél módosította néhány dénárral a korábbi limitatiót. 5 7 161
