Esztergom Évlapjai 1994

LÁZÁR SAROLTA: Az esztergomi szíjgyártó céh írásos emlékei a Balassa Bálint Múzeumban

gyártó—nyereggyártó—kardkészítő céh kapták a Rév-komáromi szíjgyártó és kardkészítő mesterektől. Nem sokkal ezután, 1721-ben a lakatosokkal léptek egyességre.

5 A velük való további együttműködés bizonyítéka, hogy 1735-ben, amikor Zvarics György szíjgyártó mester felszabadította inasát, Farkas Jánost, az eseményen Újvári Ferenc, a lakatosok céhmestere is részt vett.

6 A céh elnevezése 1825-ben egyesült kötél- és szíjgyártó céhre módosult.

7 1737-1825 között a szíjgyártó mesterek mellett 6 nyerges, illetve kötélgyártó (!) mester is működött.

8 Kardkészítővel - azaz csiszárral - viszont eggyel sem találkozunk sem a XVIII. században, sem később. Ugyanakkor a lakatosok is a céhükbe tartozónak tartották volna őket - az 1734-ben keletkezett privilégiumuk tizenkettedik articulusában írtak szerint - ha lettek volna a városban vagy a megyében ilyen foglalkozású mesterek. Visszatérve az 1714-ben készüit alapszabályzat ismertetésére, annak első articulusa a céhmester jogait és kötelességeit tartalmazta, a második csak a szíjgyártókra vonatkozott, a harmadik a csiszároké, a negyedik a nyereggyártókra érvényes szabálypontokból állt, majd a céhlevél végén az összes mesterekre tartozó előírások következtek.

9 Összehasonlítva a lakatos és a szíjgyártó céhlevelet, megállapítható, hogy a szíjgyártók alapszabályzata kevésbé részletező, mint a lakatosok 1724. évi articulusai.

1

0 Ennek a lényeges eltérésnek talán az lehet a magyarázata, hogy a lakatosok céhlevelét feltehetőleg a Komáromban érvényben lévő articulusok figyelembevételével Bécsben az alkancellárián állították ki, míg a szíjgyártók 10 évvel korábban közvetlenül a Rév-komáromiaktól kapták a másolatot. Eljárásuk nem volt egyedülálló a Mária Terézia által bevezetett céhlevél - uniformizáció - kezdete előtt.

1

1 1732-36 között többször is említik az articulusokat, melyek szellemében az inasfelszabadítás történt, illetve amelyhez hitet tettek a céhbe felveendő mesterek.

1

2 1766-ban a privilégium újonnan való designatiója (!) értelmében Havelka Ignác a céhbe való beálláskor már csak 30 Ft-ot fizetett.

1

3 A céh tisztségviselői közül természetszerűleg a céhmester feladatairól tudunk meg a legtöbbet. (Lásd a Függelék 2. pontját!) A céhlevél első articulusa foglalkozott a céhmesterválasztás rendjével: minden évben az Úr napjától következő vasárnap kellett választani. A szíjgyártó céhmester köteles volt minden hónapban egyszer a mesterek műhelyét minőségellenőrzés céljából bejárni, míg a lakatosok céhében ez a céhmester után következő öregebb mester feladata volt. A céhben adódó nézeteltéréseket is neki kellett elbírálnia első fokon, 12 Ft-ig terjedő adósságok ügyében büntethetett, illetve a kötelességei közé tartozott a bírónak jelentenie - ha tudomására jutott - a városban dolgozó idegen mestert, majd annak termékét és szerszámát a céh szükségleteire elkoboznia és a céhládában elhelyeznie. A Függelék 2. pontjában található adatok alapján megállapítható, hogy egy mester egymás után többször is betöltötte ezt a tisztséget. Esetenként évente többször is választottak céhmestert. 1831-ben és 1857-ben fő- és alcéhmestert említettek a források.

1

4 1742-ben Borovcsák Ferenc panaszt emelt Kántor György céhmester ellen, mert az egy német legényt munkában tartott az atyamester megkere156