Esztergom Évlapjai 1994
MOLNÁR ERZSÉBET: Dunai átkelőhelyek Esztergomnál az elmúlt történelmi időszakokban
A repülőhíd esztergomi kikötője a sziget alsó vége volt (ahonnan most is indul a motoros komp), innen lehetett cölöphídon átjutni a Vízivárosba is. Ez a repülőhíd 80 éven keresztül bonyolította a forgalmat. 1837-ben a komáromi állandó hajóhíd építésének hírére azonban 10 esztergomi polgár azzal a kéréssel fordult a helytartótanácshoz, hogy Esztergomnál saját költségükön hajóhidat építsenek. Kérelmüket azzal indokolták, hogy Morvaországból, Csehország jelentős részéből, az osztrák és porosz Sziléziából, Galíciából, valamint Magyarország felső megyéiből Pest felé és Pesten keresztül a dunántúli megyékbe és Horvátországba, valamint a tengerpartra Esztergomon át vezet a legrövidebb út. Ezen belül a bányavárosok felé tartó postaút is itt haladt át a Dunán. Ha Komáromnál elkészül a hajóhíd, Esztergomnál pedig nem, akkor az esztergomi átkelőhely forgalma jelentéktelenné fog válni. Ugyanis a repülőhídnak számos hátránya volt az állandó hajóhíddal szemben. Heti vásárok, mezei munkák, s különösen az évenként négyszer megrendezett pesti országos vásárok idején a kocsik néha napokig vártak az átkelésre, s ha viharos volt a szél, a repülőhíd nem működött. A hajóhíd tervét Gramüng Ignác készítette el, mely szerint a hajóhíd 3 repülőhíd két hídfőjének vonalában köti össze a két partot (4. kép). 4 7 1 842 márciusára készült el, 4 8 de az 1848-as szabadságharc alatt megrongálódott, s csak 1851-ben építették újjá. A XIX. század vége felé közeledve már az állandó hajóhíd sem felelt meg sem a szárazföldi, sem a folyami közlekedés egyre fokozódó igényeinek. A kormány hídépítési programja a pozsonyi és a komáromi vashíd megépítése után az Esztergom és Párkány közötti hajóhidat is vashíddal kívánta felcserélni. Az előkészítő tárgyalások során azonban tekintettel kellett lenni az érsekség évszázados vámszedési jogára. Felmerült tehát, hogy a vashidat az érsekség maga építse meg, amit Vaszary Kolos érsek elhárított magától. Az állam pedig nem volt hajlandó olyan hidat építeni, ahol az érsekség szedi a vámot. A megoldást az érsek nagylelkűsége hozta meg, aki a saját és érsekutódai nevében ellenérték nélkül lemondott vámszedési jogáról. Mindössze az volt a kikötése, hogy a Kis-Duna fölött a szigetre átvezető prímási híd fenntartását is az állam vállalja magára, s az építendő vashídon pedig biztosítson vámmentességet az érsekség és a káptalan számára. A Nagy-Duna vashídja 1884. március és 1885. szeptember között készült el a hajóhídtól mintegy 200 lépéssel feljebb. A hidat - a király engedélyével - Mária Valéria hercegnőről, Ferenc Józsefnek Budán született lányáról nevezték el (5. kép). Az első világháború alatt a híd nem szenvedett károsodást. A Tanácsköztársaság idején, a csehek Párkányba történt bevonulása után, 1919 nyarán egyik ívét felrobbantották, és csak 1926-ban állították helyre. A második világháború végén a visszavonuló német seregek robbantották fel. Azóta sem épült újjá (6. kép). 149
