Esztergom Évlapjai 1994

BÁNHEGYI B. MIKSA: Egy magyar kolostori könyvtár a reform-korban

10° A szerelmes vagy egyébként tiltott könyveket, vagy amelyek nem engedik meg az általános használatot, úgy helyezzék el, hogy ne iegyenek szem előtt. Ezeket csupán a prelátus (= főapát) írásban kapott pozitív engedélyére adják ki. 11

0 A professzor atyák vagy mások kézi könyvtárába szánt könyveket az atyák nézzék meg, s a kusztosz írja a nevükre, és saját kezével írja be az ilyen könyveket a kézikönyvtár katalógusába, s gondoskodjék arról, hogy a könyvet kézbekapó atya egy másik, a központi könyvtárban őrzött katalógusba írja be. 12° Gondoskodjanak arról, hogy a levegőt cseréljék, ez a könyveknek javukra válik, mégpedig évente többször, száraz időben, azonban kizárva annak a veszélyét, hogy por jöjjön be, nyugati széllel. 13° Mivel a legnagyobb gondosság mellett sem lehet kizárni teljesen a port a könyvtárból, tisztogatni kell, de hogy hányszor és milyen módon, azt a gyakorlat fogja megmutatni. 14° Külsőknek ne adjanak könyvet olyan célból, hogy a lakóhelyükre vigyék; a mieinknek ellenben, ha a maga útján kérik, a tudományos bizottság javaslata alapján a perjel fölmentést adhat. 15° Megszabott hivatalos órákat nem jelölnek ki, azonban a kusztoszok egyezzenek meg egymás közt, hogy egy közülük legyen mindig a könyvtárban, de legalább a monostorban." 1839-40-ben készült el az az Index, amely az 1817 és 1837 között folyamatosan készült hat hatalmas katalóguskönyv mutatója. A hat kötetben a következő beosztás szerint vannak a könyvek feltüntetve: I. Theologia II. Mathesis, Philosophia, Physica, Medicina III. Philologia IV. Jurisprudentia V. História VI. In Bibliotheca Chrysostomus Novakiana, In Bibliotheca Berghoferiana. Ez a kimutatás 36 017 volument tüntet föl. Az 1842. évi nagykáptalan ismét foglalkozik a könyvtárral. Kimondja, hogy a könyvtár a szerzetesház kiemelkedő dísze, s éppen ezért a könyvtáros legyen tudatában annak, hogy nagy kincset bíztak a gondjaira. Ugyanakkor meghatározták azokat a tudományágakat, amelyekben elsősorban kell gyarapítani a központi könyvtárat, s ezek között szerepel a Literatura patria, azaz a hazai irodalom, mert "gyalázat lenne, ha ez hiányozna a könyvtárunkból". Ugyanekkor hoznak határozatot arról, hogy a könyvtár, de az egész főmonostor is, villámhárítókkal szerelendő fel. Ezekből az évtizedekből nagyobb hagyatékokról is van tudomásunk: Frank György győri kanonok, Schober Ev. János pozsonyi nagyprépost, Paintner Mihály rátóti prépost, Berghoffer Mihály győri nagyprépost és mások hagyják könyveiket Pannonhalmára, tudván, hogy ott "pretio et amore habentur", becsben tartják és szeretik a könyveket. Néhány érdekesebb vásárlásról is ad hírt például a kert gondnoka: 1831. május 11-én: "Dr. Spix és Martius' Nagy botanic. munkája 150 arany áru megérkezék. ... melly a' Brasiliai Plántákat és állatokat foglalja magában 12 darab s boltbeli ára 1051 f 36 xr. ezüstben, mivel 150 aranyat adatott érte, melly 645 forintot tesz, vételben a' nyereség 376 ezüst forint". 1836. május 21-én ezt olvashatjuk: "Bécsbe megküldém a' 80 pengő forintot Kietaibel munkájáért". 35