Esztergom Évlapjai 1994
BÁNHEGYI B. MIKSA: Egy magyar kolostori könyvtár a reform-korban
hogy ezt az elrontott épületet úgy építi át, hogy a belsején nem változtat semmit, sőt a bővítésben alkalmazkodik a meglévőhöz. A Packh-féle könyvtár belső berendezése is teljes mértékben megegyezik a régi teremével, kivéve, hogy az újnak a korlátai vasból vannak, a régieké pedig fából, s ezt Packh megvetőleg Kapucinus-kórusnak szokta volt mondani, és semmiképpen sem lehetett rávenni arra, hogy ahhoz hasonlót készítsen. A második különbség az - viszont ez nem látszik -, hogy az oszlopokat, hogy erősebbek legyenek, téglából rakatta és nem fából, s így kapták márványozott festésüket. Egyébként Packhnak, érdemei elismeréséül, Kovács Tamás főapát 1830-ban a Komárom megyei Füssön nemesi kúriát adományozott. Az 1832. évi március 11-én tartott konventgyűlés úgy határozott, hogy az átépítés munkáját csak akkor kezdik el, ha a torony a kőműves-munka tekintetében készen lesz. A tervet már egy évvel korábban, 1831. január 21-én vázolta Packh, de a kész tervet csak 1833. április 9-én terjesztette a konvent-gyűlés elé, amely úgy határozott, hogy a jóváhagyott terv szerint még abban az évben kezdjék el a munkát és a falakat húzzák is föl. Az építésvezető, azaz aedilis tisztét Czinár Mór töltötte be 1832 októberétől. A ő feljegyzéseiből kiviláglik, hogy az előkészületek már régtől folytak, a jóváhagyás szinte csak formaság volt, hiszen például 1832. október 13-án azt jegyzi föl, hogy a kupola és a könyvtár terveit meghozta László atya Tömördről, de rajta keresztül vissza is küldték az építésznek, mert a téli munkák kijelöléséhez szüksége volt rájuk. Magukat az elvégzendő munkákat így foglalta össze Czinár, Pannonhalma kéziratos történetében: "A most felépített könyvtárhoz kapcsolódó két hatalmas termet, amelyeket múzeumoknak szántak, s az ezekkel szemben fekvő kisebb helyiségeket, amelyek könnyen nélkülözhetők, formájukban alakítsák a már álló könyvtárhoz, s a bejárat körül nyitandó hatalmas boltívvel kapcsolják őket vele össze." így épült fel az Engel féle könyvtár előtt fekvő, ovális alakú rész, amelynek elégséges megvilágításáról úgy gondoskodtak, hogy a tető fölé emelkedő ablakokat, azok alatt pedig tükörsort építettek, amelyek alkalmasan vetítik le a fényt. A Packh-féle terv az épület külsejét is teljesen megváltoztatja: elbontja a kiugró dupla erkélyt - a kivezető ajtó ma is megvan! -, az úgynevezett kabinetekre emeletet húz, s az egészet úgy alakítja ki, hogy a tetőgerendák vízszintesen helyezkedjenek el. Ehhez egy kicsit "összehúzta" a homlokzatot, amelyre - egy kivétellel - visszakerültek az előző könyvtár Klieber alkotta szobrai. Végül az egész épületegyüttesre egy festett vaslemezekből álló könnyű tető került. Az építkezés nem ment egészen simán: 1833. április 3-án ledőlt a könyvtár újonnan rakott fala (az egyik forrás négy, a másik hét láb magas falról szól), ezt újra rakják, a déli oldalt követi az északi, majd felrakják a tető borítását. Ugyanezen év vége felé írja naplójában Szeder Fábián, hogy "a" Bibliotheca épülete, mellynek az idén el kellett volna készülnie, még fele munkában van". Karácsony másnapján a viharos szél felszakította az északi szárny új tetőzetét, majd a könyvtár főépülete fölött a torony elé dobta. Megjegyzi az aedilis, hogy a lemez nem vált el a deszkától, az132