Esztergom Évlapjai 1994

BÁNHEGYI B. MIKSA: Egy magyar kolostori könyvtár a reform-korban

sőfokú oktatás bármilyen szintű megoldásához mindenképpen sok könyvre volt szükség. Kapcsolatban álltak győri, budai, bécsi könyvkereskedőkkel, még távolabbi antikváriusokkal, s a feljegyzések mindig kiemelik, hogy Nóvák Krizosztom főapát nagyon sokat költött könyvre, s "midőn 1803 évben a' franczia hatalom Németországban a' régi, a' hatalmas egyházakat, monostorokat világiasította... ez uton szerezte meg a' roppant sok könyvet, és megvetette a' szent mártoni könyvtárnak alapját". Mindezek ellenére Kurbély György veszprémi püspök, királyi biztos elrendelte 1811. március 11-én, hogy a főapát rendezze Szentmártonban a könyvtárat. Ugyanis a könyvek főképp a saját lakosztályában, a győri apátúr-házban, illetve rendezetlenül más helyiségekben voltak. Nóvák Krizosztom főapát királyi fölfüggesztése majd "tisztes nyugalombahelyezése" után a kormányzőapát 1822-ben tartott általános káptalani gyűlést. Ennek rendelkezései között a 9. pont a központi könyvtár felállításáról, őrzéséről és gyarapításáról rendelkezik, de foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy a székházakban, rezidenciákban milyen rendelkezések és hatékony eszközök szükségeltetnek. Ennek a pontnak a iegfontosabb tétele - az 1831-es Nagykáptalan ezt ismétli meg - így szól: "A szellemi kultúra éltető erejét teszik a könyvtárak, de egyúttal a szerzetesház díszei is." S mivel Szentmárton az a hely, mondja kisé dagályosan a latin szöveg, ahonnan sugaraknak kell kiindulniok, hogy beragyogják az egész Rendet, ezért erre a könyvtárra kell a legnagyobb gondot fordítani, sőt az értékesebb és ritkább kiadásokat át kell adni a központi könyvtárnak. Ezért a káptalan - bár már 1816 áprilisában lebontották a noviciusok és klerikusok múzeumát, hogy a helyén könyvtárat hozzanak létre, s május 24-én el is kezdték áthordani a könyveket a főapáti lakosztályból - most kimondja, hogy a könyvtár gyarapítása, teljessé tétele és kellő megszervezése mellett új könyvtár építésére is szükség van, s ennek tervét és a terv megvalósításához szükséges összeget terjesszék a Rend vezetősége elé, mert a várható nagy kiadás miatt ehhez nem elegendő a most felállított "tudományos bizottság" jóváhagyása. II. Az új könyvtár építése A régens-apátot a kormányzásban segítő Consessus Centralis 1823-ban a Szentmártonban építendő Könyvtárra fordította a figyelmét. Mivel azonban úgy látták, hogy ez az építkezés egész sor más munkát hoz majd magával, megkérdezték az egész Rendet. Amikor a házak jóváhagyták a szándékot, építészt kerestek, s a választás a bécsi Josef Engelre esett, aki több nagy család építésze volt, s aki el is vállalta ezt a talaj egyenetlensége és a fönnálló épület abnormis alakja miatt annyira nehéz munkát. Engel 1824. február 25-én két tervet nyújtott be, ezek közül az egyik tervbe vette a formátlan nyugati sarok, a káptalan és a torony lebontását, és szimmetriát ígért az egész főmonostornak. A Rend ezt a tervet fogadta el, bár sokkal költségesebb volt, mint a másik, és májusban el is kezdték 130