Esztergom Évlapjai 1994

HORVÁTH GÁBORNÉ: Az első magyar Puskin fordító

Ám Jaksics Gergely fordításának szókincsében igen sikeresek a természetleírások (a tájfestés), bár a puskini díszííőjelzőket esetenként alaposan félrefordítja. A főhős néhány jellemző tulajdonságát szép és megfelelő szókapcsolattal tette át magyarra (pl.: rabolt szép ifijú, a szegény rab, rabfi). Ez annak a bizonysága, hogy a mű alapeszméjét jól fogta fel, megértette. A díszítőjelzőket azonban nem mindig és nem következetesen alkalmazza. A Puskin által írt szabadságszerető versek politikai tartalmú költői képei (pl. a szent szabadság percei a Falu c. versben, vagy a Szabadság c. ódában) Jaksics Gergelynél a szó szerinti "szent szabadsággá" "szabad életté" válnak s elvesztik töltésüket. A magyar fordítás egyéb, pl. "kökényszemű", "vitéz" stb. jelzői pedig a magyar népköltészet hatását tükrözik. Hibái ellenére azonban azt keli mondanunk, hogy a Jaksics-fordítás a korabeli kultúrkapcsolatok igen értékes dokumentuma. A nyelvi áttétel problémái pedig a már gazdag puskini irodalmi nyelv és Jaksics Gergely szerény költői nyelve és tehetsége különbözőségéből is adódik. Mivel a Jaksics-fordítás kéziratban maradt, irodalmi hatásáról sem beszélhetünk. Jelentősége napjainkban nőtt meg, amikor is kimondhatjuk: a Puskin művek oroszból történő, korabeli francia és lengyel fordításai mellé - Európában - felsorakozik a mi esztergomi Jaksics Gergelyünk s olyan rangos helyen kap hírt róla a világ, mint a Puskin-enciklopédia. Előzetesen - a közös munkáról a négy világnyelven megjelenő PuskinZsurnál hasábjain; az "Európa Puskin-kutatói" c. konferencián (Oroszország, Tverj, 1992. május 11-18.) és jelen közleményünkben adunk híreket. Befejezésül - illesse köszönet a Pannonhalmi Bencés Apátság Könyvtárát és Korzenszky Richárd atyát, hogy az anyagot a jelenkor számára megőrizte, feldolgozta és közrebocsátotta. Kiegészítés: Irina Szergejevna Csisztova szentpétervári irodalomtörténész, tudományos kutató, 1992 júliusában keltezett magánlevelében az alábbi, igen értékes adatokat közli Jaksics Gergely oroszországi tartózkodásáról és személyi kapcsolatairól: "Korzenszky Richárd diplomadolgozatában említi, hogy 1804-ben Jaksics Gergely Szentpétervárott tartózkodott. Környezetéből két nevet említ: Orlay és Polugyanszki© nevét, akik mindketten magyarok és kárpátaljai származásúak. Orlay Iván Szemjonovicsot, írót és pedagógust a budapesti egyetemről hívták meg 1800-ban, hogy "orvostudományt" adjon elő. A "kárpátaljai történetek" c. könyv szerzője, Karamzin is gyakran idézi őt. Ő Orlay de Karvo (így ismert, ám helyesen: de Narvo) édesapja, aki Puskinnal együtt tanult a cárszkoje-szelói líceumban. A másik: Balugjanszkij (és nem Palugjanszkij), a szentpétervári egyetem professzora és rektora. Tanulmányait a Magyar Királyi Akadémián Kassán, majd Bécsben végezte. 1803-ban hívták meg Oroszországba Ljugyijjal és Kukolnyikovval együtt. Tevékenységét M. M. Szperanszkij igen nagyra értékelte. 126