Esztergom Évlapjai 1994

LEEL-ŐSSY LÓRÁNT: A mecenatúra psychológiai vonatkozásai

Pozitív, erkölcsös szponzorálás mintaképe lehet gróf Széchenyi Istvánnak az alapítványa az Akadémiára és sok egyébre. Múltban és jelenben példaértékű a mecenatúra ilyen megnyilvánulása, mert nem fedezhető fel benne semmi egyéni érdek. (Rosszindulattal fei lehetne hozni, mint psychés rugót, Széchenyi ismert időnkénti hypomániáját, de ez semmit sem von le az erkölcsös indíték értékéből.) Városunkban ugyancsak példaértékű mecenatúrákat találhattunk mind Vaszary Kolos, mind Simor érsekek személyében, amit a kórházalapítások, muzeális gyűjtemények péidáznak. Ezeknek az értékét sem csökkenti az, ha előbb műélvezet, egy-egy tudományág szeretete az indíték, aminek számtalan példáját láthatjuk Amerikában is múzeumok, egyetemek nevével fémjelezve. Biztosnak tűnik, hogy az a keresztényi mondás illik a legjobban a tiszta mecenatúrára, hogy "jobb adni, mint kapni", de ez a mai anyagias világban elérhetetlennek tűnik. A régi filozófusok sokat foglalkoztak az etikával és Aristoteles pl. kétféle erényről beszél: etikai, mint a bátorság, bőkezűség - ez utóbbi témánkban a mecenatúrát jelenti -, és értelmi erényről, mint pl. az igazságosság. A szponzorálásnál ezt az arra érdemesnek juttatás fejezheti ki. Psychológiailag még annyit tehetünk mindehhez, hogy a mecenatúrához szeretet, azaz érzelmi indíttatás is kell az etikai megítélés mellett. A szeretetnek komoly szerepe van egy tárgy vagy személy vonatkozásában is, ami főleg a régi mecenatúrákat uralta. Ma az érzelmi - szimpátia, antipátia - inkább helytelen irányba terelhet egy mecenatúrát, azaz eltorzíthatja a tiszta indítékot és erkölcsös szándékot. A mai világ ezek ellen a kuratóriumokkal védekezik, amelyek szinte kizárólag értelmi, logikus, kritikai megítélésre törekednek. Természetesen a kuratóriumok is tévedhetnek és ez különösen áll a kommunista államrendszerre, ahol az adományozó, állami mecenatúra a saját szolgálatába állította az alkotókat, tudósokat és így azok csak meghatározott témákat vehettek programba, amit pártos szempontú cenzúrának is alávetettek. Befejezés előtt Szókrateszt idézem, amikor a jó cél érdekében kifejtett mecenatúráról elmélkedem: "A jónak felismerése egyúttal annak gyakorlását is jelenti". A mecenatúrára alkalmazva: a mecénások, ha felismernek valami jót, nemes dolgot, akkor - amennyiben módjuk van rá - gyakorolhatják is annak támogatását. Minden kornak a mecénásait vezérelheti Maecenas egyik méltó pártfogoltjának - Horatiusnak - szavai: "Vir bonus et sapiens dignis sit esse paratus, nec tamen ignorat, quid distant aere lupinis". (Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja mit ad, mert tudja, mi az arany s mi az üres bab.) IRODALOM 1. Horatius, Qu. F.: Epistolae I. 7., 22-23. p. 2. Huxley, J. (Ed.) The Humanist Frame. G. Allén and Unwin Ltd. London, 1962. 3. Juhász P. - Pethő B.: Általános psychiátria. 2. Medicina, Bp. 1983. 4. Pauler Á..: Bevezetés a filozófiába. Danubia, Bp. 1939. 5. Picon, G.: Korunk szellemi körképe. Occidental Press, Washington D. C. 1963. 6. Szókratesz: Idézve Pauler után 122