Esztergom Évlapjai 1994

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (1705-1849)

keiben. A nyilvántartás alapján megállapítható, hogy a tankönyvekből akár világiak, akár egyháziak - a sok utánnyomás ellenére is rendkívül kevés példány ismeretes, amit az erős igénybevétellel indokolhatunk, hiszen nemzedékek adták egymás kezébe ezeket az alapvető munkákat. Ugyanez érvényes a kalendáriumokra is, mint az elemzéseknél láttuk. A legteljesebb sorozat a Töltésié, a többi, főleg a XIX. századi naptárkiadó nyomda termékeiből csak elvétve, szórványosan maradtak meg példányok. Ellentmondás látszik a következtetés módszerét illetően, hiszen mint fentebb említettem, éppen ezek a kiadványok jelentek meg a legmagasabb példányszámban, megőrzésükhöz azonban - éppen efemer jellegüknél fogva - nem fűződött érdek. Bár a legkülönbözőbb lelőhelyek alapján a példányszámról konkrét következtetéseket levonni nem lehet, az a feltételezés mégis megkockáztatható, hogy napjainkban a több gyűjteményben is meglévő 15-20 példányon ill. lelőhelyen felüli kiadványok magas számban jelenhettek meg. Ilyenek pl. a katolikus egyház alapvető teológiai és ismeretterjesztő kézikönyvei,

4

7 ugyanez, kevés kivétellel már alig mondható el a protestáns jellegű munkákról,

4

8 ezekre is alkalmazható a kalendáriumokra és a tankönyvekre vonatkozó megállapítás, hogy ti. a sok használat miatt lettek hiányosak. A periodikák közül a Mindenes Gyűjtemény

4

9 több helyen megtalálható, többnyire hiányos évfolyamokkal. Nem tartoznak ugyan ebbe az évkörbe, mégis itt említjük meg, hogy pl. a Laura csak az Országgyűlési Könyvtár állományában van meg, a szabadságharc komáromi napilapjai nemzeti könyvtárunk hírlaptárában a teljes évfolyam mellett szórványszámok is találhatók. A szépirodalmi művek közül Gvadányi és Péczeli művei mellett még néhány

5

0 kiadvány 15-50 gyűjteményben is megvan, több példányban is. Az ismeretterjesztő munkák közül Broughton és Ladvocat

5

1 vezet, majd Baernkopf és Szekér Joachim következik,

5

2 főleg a protestáns gyűjteményekben. A több példányos kötetek az ország szinte minden jelentős könyvtárában megvannak, a felekezeti jellegűek elsősorban az illetékes egyházmegyék ill. egyházkerületek gyűjteményeiben, és határainkon kívül is nagyon sok nyomtatvány fordul elő.

5

3 Arra nem volt lehetőségem, hogy az 1801 után megjelent nyomtatványoknál hasonló elemzést végezzek el, csupán a három alapgyűjteményben történt behasonlítás alapján tudtam véleményt alkotni, így az 1801-1849 között, a két nyomdahely műhelyeiben megjelent 587 kiadvány közül 183-nak nem leltem nyomára. A hiányzó nyomtatványok túlnyomó többsége kalendárium, tankönyv, ponyva, egyházi ismeretterjesztő művek és néhány alkalmi kiadvány. Valószínűleg több eredményre jutnánk, ha a könyveket az összes lelőhelyek számbavételével - az évszázadok során "szerzett" tulajdonságaik (bejegyzések, bélyegzők, ex librisek és egyéb külső jegyek) alapján elemeznénk, hiszen így az is kitűnne, hogy milyen úton-módon kerültek az illető gyűjtemény állományába, ajándékozás, hagyaték, vagy netalán a korabeli könyvterjesztés révén, még a megjelenés évében. A kiadványok terjesztésével kapcsolatban is nagyon kevés adat áll rendelkezésre, a helyi viszonyokra ismét csak következtetni tudunk az országos helyzetkép alapján. 99