Esztergom Évlapjai 1988

Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. században

csinált képeket. Esztergomi látogatása azonban végzetessé vált számára, mert itt kapta meg a kolerát és pár nap múlva Pesten meg is halt. Az 1889. augusztus 4-i „Esztergom és Vidéke" Kozmata Ferenc budapesti fényképész hirdetését közli. Az augusztus 22-i számban pedig váratlanul felbukkan Beszédes Sándor halálhíre. Életművének méltatására a lap augusztus 25-i száma bővebb teret is szentelve, többek között azt írja: „.. .Kutató szellem, fáradhatatlan kísérletező s a magyar photographia terén a legjobbak egyike volt. . . Beszédes Sándor életének ötvenkilencedik évében volt, az utóbbi években már nagyon megtörődött. .. Évtizedeken keresztül Esztergom kiváló polgáraihoz tartozott s komoly iparkodással teljesítette hivatását. .." Az írásból megtudhatjuk, hogy bajorországi üdülése közben érte a halálos szívroham. Gyászjelentése a következő volt: „özv. Beszédes Sándorné szül. Szaudner Janka saját és az összes testvérek és rokonok nevében megtört szívvel jelenti a hőn szeretett férj, testvér és rokonnak Beszédes, Sándornak, az arany érdemkereszt tulajdonosának élete 59.-ik, boldog házassága 20.-ik évében szívszélhűdés következtében f. hó 19.-én délután 1 1/2 órakor Wőnishofenben (Bajorország) történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt teteme a halálozás helyén beszenteltetvén, f. hó 23.-án d. u. 5 órakor fog az Esztergom sz. kii-, városi temető kápolnájából örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szt. mise pedig ugyanaz nap d. e. 10 órakor fog a kir. városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1889. augusztus 21.-én, Áldás és béke poraira." Beszédes üzletét felesége felújíttatta és 1893 tavaszáig vezette, amikoris „.. .kőnyomatos üzletét beszüntetni óhajtva 2 kisebb és egy Fichner féle nagyobb prést a hozzá szükséges felszerelésekkel méltányos feltételek mellett eladni hajlandó." Mint a fentiekből is kitűnik, a század vége felé a fotográfiával kapcsolatos hírek egyre ritkábban fordulnak elő. A fényképezés ekkorra már a mindennapi élet megszokott jelenségévé vált és csak rendkívüli eseményekkel kapcsolatban kerül említésre. így tudjuk meg például azt, hogy 1891-ben Simor érsek ravatalát „Kádas és Vedák helybéli fényképészek lefényképezték", vagy azt, hogy ugyanez év augusztusának első napjainkban „Amerikai fotográfus működik a káptalan téren (vasárnapi munkaszünet nélkül). Négy perez alatt rögtönzi az ügyes felvételeket, melyek az eddigi városi munkáktól előnyösen különböznek. Az új fölvételek zóna árúak, s mindenesetre nagyon kelendőek lesznek." 1893. január 22-től Stercker János — az „arany érem tulajdonosa" — többször hirdeti, hogy „a Párisi photoplastica" működik a Széchenyi téren, a Grünwald-féle házban, ahol Párizs, Amerika, Oroszország, Svédország, Dánia, Angolország, Skócia, Németalföld, Spanyolország látványosságai, valamint II. Lajos király palotái és Jézus élete látható, — ez utóbbi az óberaummergaui passiójáték jeleneteiben fényképezve. 1896 a millennium éve. A korabeli sajtó tanúsága szerint Esztergom számára az országos nemzeti felbuzdulás közepette nem sok öröm adódott. Sőt még a kevés örömbe is üröm vegyült. íme a március 22-i „Esztergom és Vidéke" tudósítása, „Esztergom látképe" cím alatt: „Az Ezeréves Magyarország című füzetben megjelent díszmű legutóbbi füzetében két tel30