Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

ennek fejében segítséget kapott volna ismét akuttá vált elhelyezési gondjainak megoldásához. A választmány azonban visszautasította a csábító lehetőséget. A látszólag könnyebb út helyett vállalta a nehezebbet, az önálló küzdelmet múzeuma megfelelő elhelyezéséért. Az 1922-es év végre kézzelfogható eredményt hozott. November 26án a Széchenyi téri Kollár-ház emeleti helyiségeiben ismét megnyithatták évek óta zárva tartó kiállításukat. Az anyag egy része azonban továbbra is az Einczinger-ház „vendégszeretetét" volt kénytelen „élvezni". A múzeum helyzete azonban a magas lakbér miatt a Kollár-házban is tarthatatlanná vált. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy a városháza épületének — a kezdődő iskolaépítések nyomán felszabaduló — Bottyán utcai vagy Deák Ferenc utcai szárnyába költöztetik a gyűjteményt. Az elképzelésből azonban semmi sem lett, pedig a kultuszminisztérium már 1923-ban kilátásba helyezte 60 millió koronás támogatását az építkezéshez. Igaz, a városnak kellett volna biztosítania a fennmaradó hányadot. Ez a feltétel teljesíthetetlennek bizonyult akkor is, amikor Klebelsberg Kunó az elemi népiskola megépítéséhez nyújtott másfél milliárdos államsegélyét a múzeum épületproblémáinak megoldásához kötötte, mondván: „Kívánatos, hogy a nevezett gyűjtemény a megüresedő épület Deák Ferenc utcai szárnyában nyerjen elhelyezést" (76.). Dr. Walter Gyula püspök, a társulat akkori díszelnöke, ezt követően kérte, hogy a város az időközben felvett kölcsönökből nyújtson támogatást a probléma megoldásához. Mint írta: „. .. reméli, hogy a képviselőtestület, mely a Hajós Egylet és a Legényegylet építkezéseit több száz millióval, illetve megfelelő telek adományozásával mozdította elő, az ezeknél sokkal fontosabb kulturális missziót teljesítő múzeum építését sem fogja megakadályozni, hanem egyhangúlag hozzájárul az előterjesztéshez. Egyelőre a régiségtárat, nyilvános könyvtárat és olvasótermet kellene magába foglalja a múzeum, mely központi helyet igényel" (77.). A lelkesedés hevében még múzeumépítő bizottságot is alakítottak. Dittler Ferenc építész pedig díjtalanul vállalta az ásatások és adományozások révén folyamatosan gyarapodó múzeum épületének tervezését (77. a.). Az új, a megfelelő épület helyett azonban meg kellett elégedjenek az Obermayer-féle Deák Ferenc utcai épülettel, melyet a képviselőtestület 1928. május l-jétől a társulat rendelkezésére bocsátott. Dr. Antony Béla polgármester dr. Balogh Albin 1927. július 5-én kelt levelére válaszolva kifejtette még, hogy: „Amennyiben, mint reméljük, a reáliskola rövid időn belül megépül, a Bottyán utcai frontnak emeleti helyiségei külön feljárattal szintén igénybevehetők lesznek" (78.). Felvetődött még a Szent Ferenc rendház is mint lehetséges működési szintér, ez azonban drága volt, és nem is volt megfelelő. Végül az Obermayer-féle ház mellett döntöttek. A nyár folyamán berendezett épület földszintjén helyezték el a múzeum könyveivel gyarapított városi könyvtárat, az emeleten pedig a régiségtárat. A példás szakértelemmel és két hónapi kemény munkával átrendezett kiállítás okozta örömbe azonban némi üröm is vegyült, mivel a nagy sietségben az épület felújítására nem került sor. Bár tágasabb volt a korábbinál, s magába tudta fogadni a főgimnázium és Brenner Ferenc gyűjteményét is, de kopott falaival, beázó, sérült vakolatú menynyezetével nyomasztóan hatott a szeptembertől rendszeresen érkező lá82