Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

legrégibb történetéhez, valamint Némethy Lajos: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat leltára. A társulat tagjai ezt követően nagyobbrészt csak „bedolgozásra" vállalkoztak, egészen 1925-ig, az Esztergom Évlapjai megjelenéséig. Így került sor arra, hogy néhányan íróként vagy egyéb módon nyújtottak segítséget a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai címmel megjelent monográfia Esztergom vármegyei kötetének elkészítéséhez (41. a). Ennek a kötetnek a gazdája Vende Aladár segédszerkesztő volt. A helyi erőkből alakított szerkesztőbizottság 1901 végén, 1902 elején kezdte meg a munkát. Az anyag összeállítása, több hónapos adatgyűjtő munkát követően. 1902 közepén indult meg. A vállalkozást mindenki örömmel fogadta. Erre enged következtetni többek között az Esztergomi Lapok korabeli számának egyik írása is: „Szinte láttuk, hogy hányan lélekzettek könnyebben azok közül, akik annak idején a helyi monográfia megírására vállalkoztak, mert hiszen nagy lidércnyomástól szabadultak meg, nem is említve a történelmi társaságot, amelynek bizonyára fontos gondját képezte, hogy a mű költségeit miképpen tudná majd előteremteni" (42.) A cikk végkövetkeztetése az, hogy akárki adja is ki ezt a fontos művet, a helyieknek anyagiakkal is segítenie kell. A kötet készítői 1908 augusztusában érkeztek a munka befejező szakaszába. Fényképeket készítettek a városháza tanácsterméről és a városi könyvtár helyiségéről. (Az előbbi felvételen Bottyán és Mária Terézia portréi is láthatók, az utóbbin Lotharingiai Károly herceg képe, és az a csato zászló, amely a kegyetlenkedéseiről híres esztergomi sajkáskapitányé. Jaksics ülésé volt valaha.) A monográfia végül 1908 karácsonyán került a könyvesboltokba. A régészeti társulat tagjai azonban nagyobb tudományossággal megírt műre vágyakoztak. Így továbbra is napirenden tartották a teljes monográfia megírásának eszméjét. A társulat elmélyült válsága, a pozitivista történészek elhalálozása, majd a világháború kitörése azonban megakadályozta, hogy a gondolat testet öltsön. A kutatási és publikálási kedv megélénkülésére csak a sokadik újjáalakulást követően, 1924-ben kerülhetett sor. Ekkor jelent meg az Esztergom és Vidékében Sinka Ferenc Pál korábban már említett írása, melyben felvázolta a társulati közlönyként megjelenő Esztergom Évlapjai programját, miszerint: „E kiadvány szakszerűen fogja ismertetni a megye területének őskorát, Esztergom vármegye és város történelmi múltját és jelenét. Hozni fog nemcsak a történelem, az egyháztörténet, hanem a műtörténet, néprajz, irodalomtörténet, bibliográfia, geológia, földrajz, természetrajz, statisztika, közgazdaság stb. körébe vágó, de szorosan csak a várost és vármegyét ismertető, maradandó becsű értekezéseket, mindmegannyi építőkövet Esztergom város és vármegye története nagy épületéhez" (43.). A kiadvány, melynek főmunkatársai dr. Balogh Albin, dr. Marczell Árpád, dr. Sántha József lettek, az első tervek szerint évente két alkalommal jelent volna meg. Ettől azonban a későbbiek folyamán eltértek. A költségek előteremtése érdekében megindult gyűjtés során minden jelentős esztergomi személyiség letette a maga lehetőségei szerinti összeget. A megélénkült tartalmi és szervezeti tevékenység csakhamar meghozta az eredményt. 1925-ben a már említett kettős jubileum (Csernoch János aranymiséje és a társulat hivatalos meg71