Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

1913-ban kezdődött. A társulat ügyének újbóli vajúdása közben változások következtek be néhány fontos egyházi poszton is. Még 1911 nyarán Esztergomba költözött dr. Molnár Szulpicz főgimnáziumi igazgató, 1913. január l-jével a leköszönt Vaszary Kolos helyét dr. Csernoch János foglalta el Magyarország hercegprímásaként. Az új helyzetben megszületett az új program is, mely szerint „A társulat munkaköre a jövőben nemcsak a város és a vármegye múltjával foglalkozó régészetet és történelmet, hanem a jelen megörökítését is szolgálja, műtörténetét és néprajzát is felöleli" (32.). A társulat új igazgatója, évkönyveinek szerkesztője dr. Molnár Szulpicz lett. Az évkönyv szerzőinek sorában számoltak a papnevelde tanáraival, —- a Magyar Sión ugyanis időközben megszűnt — de számítottak a középiskolák tanáraira is és minden művelt egyénre. A taglétszám 1913 januárjában már ismét elérte a 160 főt (33.). A szervezőmunka azonban nem fejeződött be. Az újabb alakuló ülésre végül 1913. június 8-án került sor. Ezen Sinka Ferenc Pál ismertette az új alapszabályokat, megválasztották az új tisztikart, melynek ügyvezető elnöke dr. Perényi Kálmán alispán lett (34.). Elhatározták, hogy rendes tagnak belépnek az Országos Régészeti és Embertani Társulatba, továbbá a Magyar Történelmi Társulatba. Az újjáalakult társulat mintegy hétezer koronás vagyon fölött rendelkezett. Sikerrel oldotta meg a múzeum elhelyezését, melyet, ha rövid időre is, megnyitott a nagyközönség számára. A háború azonban megtörte a kezdeti lendületet. A múzeumi tárgyak folyamatos gyűjtésére utaló híreken kívül 1914—1919 között a működésnek nincs más tanújele. A Tanácsköztársaság leverését követően 1919 decemberében a MOVE jelentkezett, felkérve „.. . különösen a helybeli intelligencia egyesületeit, hogy adjanak jó példát, hozzanak áldozatokat és ha névleg is megszűnni hajlandók, hogyjék el, dicsőségesebb vég, ... hősiesebb halál egyesületnek nem juthat osztályrészül, mintha a MOVE-ba olvad és tagjai abban folytatnak gyönyörű küzdelmet a legszentebb célért, amely ma magyart lelkesíthet. . ." (35.) Az első világháború megszakította közel két évtizedes működés felújítására az 1920. június 24-i választmányi ülésen került sor. Ez alkalommal dr. Molnár Szulpicot bízták meg — igaz csak ideiglenesen — az ügyvezető elnöki teendők ellátásával. Dvihally Géza az eddigi titkár helyébe dr. Balogh Albin bencéstanár került. Sinka Ferenc Pál valamint Dobrovich Ágoston múzeumőr és Einczinger Ferenc pénztárnok pedig a következő tisztújító közgyűlésig posztján maradt. 1922-től kezdődően — a konszolidáció jeleként — már ismét gondolhattak gazdasági helyzetük megerősítésére, a Társulat ismételt újjászervezésére. A megújuló társulat, mint írták: „. .. a papság, a tanügy munkásain kívül is méltán számít minden művelt ember támogatására" (36.) Erőfeszítéseik eredménnyel jártak. 1923 februárjában már olyan szemémélyiségeket tudhattak maguk között, mint dr. Antony Béla polgármester, Schmidt Sándor bányafőtanácsos és Bajor Ágost festőművész. 36/a. Az újjáalakuló közgyűlésre 1923. március 18-án 11 órakor került sor a főgimnázium dísztermében. A nagy érdeklődés mellett tartott összejövetelen a hivatalos személyiségek, a tanárok és diákjaik voltak jelen, s mint az 66