Esztergom Évlapjai 1988
Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)
BÁRDOS ISTVÁN AZ ESZTERGOM-VIDÉKI RÉGÉSZETI ÉS TÖRTÉNELMI TARSULAT MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE (1894—1948) Országos helyzetkép A hazai múzeumügy XIX. századi fejlődése, s e fejlődés jól érzékelhetően gyorsuló ritmusa, kézzelfogható bizonyítéka a polgárság kulturális aktivitásának. A közgyűjteményeknek ez a markánsan önálló csoportja legtöbb esetben egyetlen egységet képezett a könyvtárakkal, ami természetes módon kihatással volt az irányításra és az elhelyezésre is. A közgyűjtemények e két túpusának együttes kezelését jól példázza az 1802-ben Széchényi Ferenc adományával létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum is. A Magyar Nemzeti Múzeum mellett sorra jöttek létre a különböző emlékhelyek, majd a szabadságharc leverését követő önkényuralom, illetve a kiegyezés utáni években a szakmúzeumok és a vidéki múzeumok. E kisebb múzeumok sorát 1849-ben Nagyszeben nyitotta meg. (1.) Az országos szakmúzeumok részben önálló alapításúak voltak, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből Váltak ki. Közöttük találjuk a magyar királyi Technológiai Múzeumot, a többé-kevésbé önálló életet élő Történelmi Arcképcsarnokot, az Országos Iparművészeti Múzeumot, az Országos Tanszermúzeumot, az Eszterházy, majd Országos Képtárat. Az orsz.ág szellemi életét, arculatát befolyásoló múzeumok egy része a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium közvetlen irányítása alatt állami költségvetéssel működött, más részük, lényegében önfenntartó lévén, 1874-ig független volt az állami művelődésügyi szakmai szervektől. A múzeumok és könyvtárak számának növekedése nyomán egyre tarthatatlanabbá vált a felügyelet rendezetlenségéből fakadó állapot. Az állami felügyelet első csatornáját végül is Trefort Ágoston nyitotta meg oly módon, hogy — számítva az egyházi vezetők ellenállására, a törvényhozás megkerülésével — Ferenc József által neveztette ki Pulszky Ferencet 1874-ben a magyarországi közhasználatra szánt gyűjtemények és könyvtárak főfelügyelőjévé. (2.) Pulszky Ferenc főfelügyelői körútjai során olyan problémákkal találkozott, amelyek megoldásához nem volt elegendő a szakmai véleménynyilvánítás, hanem jogi szabályozás kellett. A múzeum ügy rendezetlenségét átérezték az országgyűlési képviselők is. Ennek tudható be, hogy 1880. május 7-én kilenc tagú bizottságot küldtek ki a Nemzeti Múzeum ügyeinek áttekintésére, mely többek között megállapította, „hogy emelni kell a ... beszerzésre fordítható pénzt és növelni kell a raktározási teret. A gyűjtemény gyarapítására ugyanis oly kevés pénz áll rendelkezésre, hogy képtelenek megakadályozni a legértékesebb darabok külföldre kerülését." (3.) Véleményük szerint törvényt kellene hozni, melyben az államkincstár lemondana az őt megillető 1/3-os jogáról, s kötelezné a lelet meg52