Esztergom Évlapjai 1988

Kaposi Endre: Hegedűs Raymund emlékére

KAPOSI ENDRE HEGEDŰS RAJMUND EMLÉKÉRE 1987. május 22-én hunyt el, és 29-én kísérték utolsó útjára az Esztergom, szentgyörgy-mezei temetőbe Hegedűs Raymundot, Esztergom szellemi életének kiemelkedő egyéniségét, az esztergomi Balassa Bálint Társaság alapító tagját, az Annales Strigonienses szerkesztő bizottságának munkatársát. Életútja és életműve szervesen összekapcsolódott Esztergom legújabbkori történelmének alighanem legmozgalmasabb utóbbi harminc esztendejével. A város szellemi életével öntudata utolsó villanásáig eleven alkotó kapcsolatban állott, s irigylésre méltó szellemi frissessége elfeledtette velünk azt a 75 évet, melynek kegyetlen történelmi fordulatai és keserű kiábrándulásai felette sem múltak el nyomtalanul. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanáraként azt az értelmiségi típust testesítette meg, akit képességei, műveltsége és intelligenciája bármikor a magyar tudományos élet életvonalába röpíthetett volna. De számára a nagyapa és az édesapa szénporos falusi kovácsműhelyének emléke erősebb motivációnak bizonyult, mint a kitűnni akarás kényszere. A mindennapi élet folyton újat teremtő változékonysága és izgalma jobban vonzotta őt, mint annak hűvös objektivitást követelő tudományos elemzése. Ezért nem tudott ő semmihez sem érzelemmentesen viszonyulni, ezért nem koncentrálta tudását, energiáit és örökös tenniakarását egyetlen feladat megoldására. Ezért járatta tekintetét mindig az élet teljes horizontján, így vált, így lehetett képessé arra, hogy akár Zalába, akár Nógrádba, akár a Duna tájára szólította a sors — a reá bízott és általa mindig vállalt feladat —, mindenütt és azonnal megtalálta azokat a hely szelleméből fakadó értékeket, amelyeket egy humanista elkötelezettségű értelmiséginek mindig és mindenütt menteni, ápolni, felmutatni és terjeszteni kell. Ha majd kíváncsi fiatalok egyszer—egyszer megkérdezik tőlünk, hogy ki is volt valójában Hegedűs Raymund, bizony zavarban leszünk. Hiszen annyi szállal és oly sok irányban kötődött városunk szellemi életéhez, hogy nehéz lenne egyetlen mondattal jellemezni őt és munkásságát. Puritán karakterének és imponáló műveltségének antagonizmusa megnehezíti számunkra a méltó búcsúszavak megtalálását. De tevékeny életének eredményei maradandóan beépültek Esztergom mai arculatába és kulturális hagyományrendszerébe, így és ezért mindenkor lesz okunk emlékezni rá. 386