Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

határán jelent meg az 1945. évi ^Magyarország elemi tanodáinak szabályai című rendelkezés. Legnagyobb jelentősége abban áll, hogy szabálypontjainak zöme az eljövendő új korszak s abban az 1868. évi népoktatási törvény irányába mutatott és hatott." (32.) Az 1845. évi rendelkezés nyomán országszerte megindult a már meglévő iskolák átszervezése. Ez a folyamat Esztergomban is elkezdődött. A városi tanács már a rendelkezés megjelenése előtt foglalkozik az iskolaüggyel. Az év elején megveszik a Buda utcán (a mai Kossuth Lajos utcán) álló Fehér Bárány Fogadót, és az új elképzelés szerint eddigi szűkös helyéről, a városháza mellől oda kívánják felépíteni az iskolát, mint ezt a már korábban megválasztott iskolaépítési bizottság jelentéséből tudjuk: ,,az elemi nemzeti és polgári iskolákban megállapított Czimmermann Ferenc Buda utcai Fehér bárányhoz címzett és a város által iskolának megvett házra emeletet építsenek, így abban két lány, két nemzeti, egy elemi, egy rajzi és egy hangászati iskolát építenek, az első öt egyenként 100, az utolsó kettő pedig 50 tanulóra alkalmazva, ezen felül egy imaszoba és két tanítói lak építtessen, melyben a mostani iskolamester és a rajzmester kap szállást, a mostani mesteri lakot pedig az iskolaalapítvány javára adják el, a Feigler János építész által elkészített építési tervet és költségvetést úgy adják be, hogy a leánykák második iskolájának alját úgy építsék, hogy idővel megbírja az emeletet, a rajzmesteri lak pedig szükség esetén a m. évi 1735. sz. alatti Heltyartótanácsi intézményben említett polgári iskola második osztályává alakítható legyen." A város vezetői körében azonban ezt az előrelátó tervet sem kíséri egyöntetű egyetértés. A többség ugyan az építkezés mielőbbi megkezdése mellett áll, de a tanácstagok Hartmann Ignác polgármester vezetésével, aki egyben az építési bizottság elnöke is, későbbre akarják a munkák elkezdését halasztani. A polgármester lemond, mivel nem ért egyet az új helyen történő építkezéssel. Lemondását természetesen nem fogadják el, mivel az építkezés irányítása elválaszthatatlan hivatalától. (33.) A legsürgetőbb feladat a külvárosi szegény gyermekek iskoláztatása, akik az amúgy is kicsi belvárosi iskolában semmiképp sem férnének el, hiszen ennek három tantermére az 1844/45-ös tanév második felében öszszesen 433 tanuló jut. (A fiúnépiskola első osztályában 140, a második osztályában 133, a leányiskolái osztályban pedig 160 fő.) A külvárosban egyáltalán nincs iskola, így több száz szegény gyermek taníttatása megoldatlan. A kérdéssel már 1845 májusában foglalkoznak, mint ezt a május 27én kelt jelentés tanúsítja, mely egy vizsgálat észrevételeit közli a város vezetőivel. Május 8-án a plébános vezetésével egy három tagú bizottság szemlét tartott a városi kórház épületében. Ennek során megállapították, hogy annak két szobája kihasználatlan. Ezért azt javasolták, hogy tekintettel a népiskolák nagy helyszűkére, különösképpen a külvárosi iskolák hiányára, ezt a két termet alakítsák át iskolává: „Figyelembe vévén pedig, hogy ezen városban a két nemzeti oskolán kívül, kivévén egy-két igen nagy díjfizetéssel járó magánoskolákra, más egyéb oskolák, főképpen a város külrészeiben éppen nem léteznek, és így a szegényebb sorsú lakosoknak a gyermekeik, kik a nemzeti oskolába részint messzesége végett, részint pedig mivel a szegény szüléik a szükséges ruházattal el nem 378;