Esztergom Évlapjai 1988

Peterke Árpád: Oktatásügy Esztergomban 1945—1949.

A gyermekek iskolába járásának legfőbb akadálya a lábbelihiány volt. Ezért nem hozhattak eredményt azok az adminisztratív eszközök, amelyekkel a főhatóság próbálta csökkenteni az állandó hiányzásokat. Például úgy, hogy a tanulók magaviseletében és szorgalmában kívánta kifejezésre juttatni a mulasztásaikat. Hasonlóképp nem lehetett értelme a mulasztókkal szembeni bírságolásnak sem. Lehetetlen volt a szórványtelepüléseken élő tankötelesek beiskolázása. A községi népiskolába 21 gyermek járt olyan külterületről, amelynek rossz útjai miatt télen a szülők sem ruhával, sem élelemmel, sem tanszerrel nem tudták ellátni őket (9.). Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tanítók saját életkörülményei ugyanilyen nehezek voltak: ruhagondokkal, az élelem beszerzésének problémáival küszködve végezték munkájukat (10.). A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének esztergomi csoportja a tanítók ellátása ügyében kérelemmel fordult a vármegye főispánjához, dr. Zeőke Pálhoz mint közellátási kormánybiztoshoz. Az intézkedések eredményeképpen a tanítók általában megkapták élelmiszerfejadagjaikat, de ruházati és lábbeli ellátásukról nem gondoskodtak. Létrehoztak ún. beszerzési csoportokat, de ezek sem működtek megfelelően (11.). A tanfelügyelőségeknek rengeteg tennivalót adtak a személyi kérdések is. Így például gondoskodniuk kellett a menekült tanítók elhelyezéséről; részt kellett vállalniuk az igazoltatásokban, amelyeket a Járási Igazoló Bizottságok folytattak le (12.). Már 1945. február 26-án megjelent az 56.000/1945. V. K. M. sz. rendelet, mely szabályozta a tanév befejezésének rendjét, bejelentve a világnézeti áthangolás szükségességét, a tankönyvek felülvizsgálatát. Erre országszerte sor is került. A felülvizsgálat alapján a Szt. István Társulat előkészíttette a jövőben is használhatónak ítélt tankönyvek egy részét, ezekről jegyzéket adott közre. A még hiányzó tankönyvek helyett más kiadótól való tankönyvek használatát egyházhatósági engedélyhez kötötte. S mivel az iskolák nagy része felekezeti volt, a tankönyvek kérdésében kiújult a vita az állami felügyelet és a felekezeti iskolák között. Ez utóbbiak felügyeletének kettőssége gátolta az állami törekvések végrehajtását. Kivonták az iskolákból azokat a szemléltető képeket és térképeket is, melyek politikai, társadalmi vagy művészeti tekintetben a megváltozott viszonyoknak nem feleltek meg (13.). Legtöbb iskolában a falitérképekre új határvonalakat rajzoltak be, hogy az iskola szemléltető térkép nélkül ne maradjon. Esztergom népiskoláiban a könyvtári állományok és a szemléltető anyagok, térképek jelentős része elpusztult a háború alatt, így nem volt mit beszolgáltatni, mindössze a községi népiskola jelentésében olvashatjuk, hogy a gyűjtőhelyre (Jókai u. 8.) 6 könyvet és egy folyóiratköteget beszállítottak (14.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 6650/1945. M. E. sz. rendelete alapján a főhatóság a 37.000/1945. V. K. M. sz. végrehajtási utasításában mondta ki, hogy a „6—14 éves gyermekek egészséges oktatásának biztosítása érdekében a nyolcosztályos általános iskola I. és V. osztályát az 1945,/46-os iskolai évben mindazon helyeken meg kell nyitni, ahol a megnyitás személyi és tárgyi feltételei megvannak (15.)." A megnyitó 5. osztály elhelyezés és igazgatás szempontjából megmaradt népiskolai, polgári iskolai, 348;