Esztergom Évlapjai 1988

Magyar György: A sportmozgalom kibontakozása Esztergomban a felszabadulást követő években (1945—1950)

Az egyesületek alapszabályainak felterjesztésével együtt a közigazgatás első tisztviselőjének részletes véleménnyel ellátott jelentést kellett tennie arról, hogy; Í,— Az új egyesületek megalakulásánál vagy átalakításánál érvényesültek-e politikai szempontok és ha igen, milyenek? — A vezetőségi tagok milyen magatartást tanúsítottak 1939. január hó l-jétől. — Ezek magatartása sértette-e a magyar nép érdekeit? — Igazolásuk megtörtént-e? és milyen eredménnyel? — Folyik-e ellenük népbírósági eljárás és milyen eredménnyel?" (5.) Az egyesületek ellenőrzését és szigorú véleményezését a belügyminiszter országos érdekként kezelte, mivel a fegyverszüneti egyezmény a magyar kormány számára ezt előírta. Esztergomban 1945 szeptemberében 23 egyesület létezett (6), s közülük csupán 13 egyesület rendelkezett alapszabállyal. Az egyesületek ellenőrzésére kiadott utasítások végrehajtásában problémák merültek fel. Dr. Tárkányi Lajos alispán a belügyminiszterhez intézett levelében a nehézségekről így írt; „Az egyesített vármegyének egyesületi nyilvántartása nincsen, így nem ellenőrizhető, hogy mely egyesületek tették meg bejelentésüket és melyek nem... Némely egyesület csak megkésve szerzett tudomást a rendelet megjelenéséről — bár erre a 2046/1945. szám alatt, folyó év július 24-én rendelettel a joghatóságom alatt álló városok polgármesterei és községek elöljárói figyelmét felhívtam. Más egyesületek nem az előírt tartalommal vagy külalakban terjesztették fel bejelentésüket, így azokat pótlásra, kiegészítésre vissza kellett adni. és a közlekedési és távbeszélési hiányok miatt is késedelmek voltak. (7.) Az egyesületek yezetése a kezdeti időszakban két kategóriából verbuválódott. Az egyiket azok alkották, akik az előző rendszerben is a sport Területén tevékenykedtek és tisztességesek maradtak, nem szolgálták a fasizmust. A másikat azok, akik előtt korábban politikai és/vagy származási okok miatt „zárva maradt a pálya". Az újonnan alakult sportegyesületek vezetőik jelölésekor azt vizsgálták meg, hogy nem követtek-e el bűnöket Horthy és Szálasi uralma alatt, és hajlandók-e az új, demokratikus követelményeket magukévá tenni, alkalmasak-e sportvezetőknek. Az MKP káderpolitikájának az volt az alapgondolata, hogy kommunista munkás- és parasztfiatalokat kell olyan pozíciókba helyezni, amelyek fontosak az új társadalom felépítése szempontjából. Ezt az alapgondolatot érvényesítették az EMTE és a MADISZ TE megszervezése során. A koalíciós pártok — a közös ifjúsági egyesületekre vonatkozó MKP-javaslat elutasításához hasonlóan — a sportmozgalomban is az erők megbontásának útját választották, itt is teret nyitva az eltérő pártérdekek összeütközésének. Az MKP szorgalmazta, hogy a munkásegység elvét és a Magyar Függetlenségi Frontban meghirdetett nemzeti összefogást a sportéletre is terjesszék ki. Ez a törekvés sem Esztergomban, sem az ország más városaiban nem valósulhatott meg a felszabadulást követő esztendőben, mert a többi párt ellenezte. Szükségszerű következménye volt ez a koalíciós helyzetnek, amelyben harc folyt a forradalmi és a retrográd erők között is, tehát a különböző érdekek számottevően befolyásolták a bonta322;