Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

központtá szándékoztak tenni ezzel a korabeli, kedvelt kiadványféleséggel. Régészeti, helytörténeti szempontból emelendő ki a „Moliminum" (1824), Mathes János: Veteris Arcis Strigoniensis (1827) c. könyve, valamint Helischer József tudósítása az esztergomi árvízről (1838.). Irodalomtörténeti, nyelvtörténeti érdekesség Koszta József Goethe- (1827), Ónody Jonathan Kotzebue-fordítása (1829), Szalay Imre magyar nyelvtana szlovákul (1834), továbbá Pucz Antal, Guzmics Izidor és Szeder Fábián művei, valamint a „Költészi képek" (1837) c. antoló

gia. Egyháztörténeti vonatkozásban emelkedik ki Palkovich-féle szlovák biblia-fordítás (1829). A nyomdatermékek helyesírása, mint az elemzések során láttuk, következetlen; ezek a következetlenségek éppen abban a korszakban, amikor a helyesírási normák már kialakulóban voltak, ill. jórészt kialakultak, nagyon szembetűnőek, főleg, ha Beimel munkáit összevetjük a komáromi Wéber-nyomda kiadványaival. Beimel, néhány kiadvány kivételével, nem sok gondot fordított nyomdatermékei külső megjelenésére; sűrűn szedett szövegei, rendkívül keskeny margói, a nyomtatványok kötései — amelyeknek nagyrésze meglehetősen rossz minőségű papírkötés — egyaránt alátámasztják ezt a tényt. „Érseki könyvnyomtató" címe biztonságot jelentett számára, s ez a biztonság csak ritkán késztette, hogy magasabb teljesítményre törekedjék. Védve volt a konkurrenciától: ezt bizonyítja, hogy műhelyét csak kevés utánnyomás hagyta el; Beimel ugyanis nem volt rászorulva erre a legolcsóbb haszonszerzési módra. 286