Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

Beimel József nyomdájának tevékenysége 1820 és 1849 között Esztergom nyomdászatának folyamatos története 1820-ban kezdődik. Royer Ferenc Antal rövid tevékenysége (1763—1765) után a városban 54 évig nem működött nyomda. Az esztergomi érsekek — Batthyány József (1776—1799), Károly Ambrus főherceg (1808—1809) — Nagyszombatban székeltek s a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok ebben az időszakban nem kedveztek a nyomdaalapításnak. 1820-ban nevezte ki a király esztergomi érsekké Rudnay Sándor (1760—1831) erdélyi püspököt, aki az ország első egyházi méltóságába való helyezésével azt a külön megbízást is kapta, hogy az érseki széket és a káptalant Nagyszombatból minél előbb költöztesse vissza Esztergomba. Rudnay a feladatokat gyorsan megoldotta: nem elődje, Barkóczy Ferenc nyomdokain indult el a visszaköltöztetést illetően, hanem a kanonokoknak ideiglenes lakóhelyről gondoskodott, még mielőtt a székesegyház, a prímási palota és a káptalani házak megépültek volna. Az ősi székhelyre való visszatérés megtörtént: az érseki és a káptalani székhely Esztergom tekintélyét jelentékenyen növelte. Több évtizedig tartó, nagyszabású építkezések indultak meg. Az eredeti tervek azonban — lényegesen megcsonkítva — csak Kopácsy József (1775—1847) és Scitovszky János (1785—1866) ill. Simor János (1813—1891) érseksége idején valósultak meg. Az egyházi székhely visszahelyezése sokat jelentett a város fejlődésében, ezzel megteremtődtek a feltételek újabb nyomda alapítására is. Ezt a lehetőséget ismerte fel és használta ki a komáromi születésű Beimel József nyomdász. Sennovitz Adolf szerint (1.) Rudnay Sándor már működése második évében egyik fő gondjának tartotta, hogy udvara, a főkáptalan és a város közönsége szolgálatára jól felszerelt nyomdát állítson fel. Beimel József (Rév-Komárom, 1798—?) azonban Budán, 1820. július 19-én kelt, s a prímáshoz intézett levelének a tanúsága szerint már jóval korábban kérvényezte, „hogy Esztergom szabad királyi városban és érseki székhelyen egy könyvnyomdát létesíthessen t.. .1 és az említett szabad királyi város tanácsától az ehhez kért engedélyt már megkapta." (2.) Az esztergomi városi tanács jegyzőkönyvében olvashatjuk az engedély szövegét: „Ezen kéremény az elő adott indétó okoknál fogva el-fogadtatván, a folyamodónak meg-engedtetik, hogy az leg fölsőbb Helyen ő általa meg szerzendő Kegyelmes Privilégiom mellett, ezen Királyi Városban leg föllyebb folyó Esztendei utolsó Deczemberig könyv nyomtatást álléthasson fel, e végre tehát szándékjának felsőbb helyen való eszközölhetése végett, a hely béli engedelemről szólló Bizonyság Levél kiadandó lészen." (3.) Fenti levelében Beimel az érsektől azt kéri, „hogy igen kegyelmes hozzájárulásával méltányolja, és atyai védelmét és támogatását terjessze rá, hogy egy ilyen költséges vállalkozásnál minden más pályázó társával szemben előnye legyen." (4.) A kérvényre adott választ nem ismerjük, de Beimel 1822-ben nyomott könyveinek impresszumai már a privilégium elnyerését jelzik. (5.) Sennovitz szerint (6.) Rudnay 1821. október 16-án kelt oklevelében az addig „császári, királyi szabadalmat prímási könyvnyomtató" címmel bő250