Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

I JEGYZETEK Évekkel ezelőtt egy ismerősömnél kezembe került Anton Tafferner 4 kötetes forrásgyűjteménye (Quellenbuch zur donauschwábischen Geschichte), melynek 1. számú dokumentuma az alábbi keltezést viselte: 1. Október 1683 bei Gran — magyarul: Esztergom mellett, 1683. október l-jén. Az I. kötet első forrása egy nyugta volt, mely a Garam melletti haditáborban íródott, és amelyen Johann Paul Piringer élelmező tiszt elismerte 61 1/4 vödör (kb. 692 liter) bor átvételét, Dolgozatom tulajdonképpen ennek a nyugtának • köszönheti létrejöttét, mert A. Tafferner munkájában, az első nyomon elindulva, mintegy 100 olyan dokumentumot találtam, amelyek Esztergom 1683 utáni történetével kapcsolatosak. Ez az anyag szolgált írásom alapjául, Szándékom elsősorban az volt, hogy ismertessem és tartalmilag is rendszerezzem ezt a nem mindennapi forrásanyagot, mely a bécsi udvari .kamara, a haditanács és egyéb magas császári hivatalok levéltáraiból származik. Közzétételét fontosnak tartottam, mert a megyei levéltárban megsemmisült az erre a két évtizedre (1683—1705) vonatkozó anyag jelentős része. I. 1. A 30 éves háborút lezáró westfáliai béke Nyugaton a Habsburgok politikai hatalmának gyöngüléséhez és Franciaország felemelkedéséhez vezetett. IV. Lajos francia király a 17. század második felében átrajzolta Nyugat-Európa térképét: megszerezte Burgundiát, Elszász-Lotharingia nagy részét, a Habsburg-dinasztia spanyol ágának kihalása után pedig unokáját segítette a spanyol trónra. Ausztriának megmarad Belgium és megkapta az örökös tartományokhoz közel fekvő itáliai területeket (Milánó, Nápoly, Szardínia). Később Spanyolország lemondott korábbi birtokainak visszaszerzési jogairól is. Ugyanakkor Anglia megszerezte Gibraltárt, és Poroszország királyság lett. 2. Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. 189—194. p. A felszabadulás utáni helyzetet Villányi Szaniszló két műve (Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. — Három évtized Esztergom megye és város múltjából 1684—1714. Esztergom, 1892.) ismerteti részletesen. II. 1. Csorba Csaba szerint a parancsnok neve Hans von Carlowitz, (i. m. 192. p.). A vár parancsnoka mindig a császári sereg egyik főtisztje volt, a helyettese, az alkapitány ugyanakkor magyar volt. A tárgyalt időszakban a vár parancsnokai: Wolf von Carlowitz (1683—84), báró Bischofshausen János Ézsáiás (1684), báró Gall Ádám (1684), Strasser Ferenc (1685), von Carlowitz, (1686, elesett Buda ostrománál), báró Kucklánder Ferenc 1706-ig. Az alkapitányok közül Kürtössy István és Fáry Jakab nevét ismerjük. 2. Anton Tafferner: Quellenbuch zur donauschwabischen Geschichte. 1—4. köt. München, 1974. — 1. köt. 12. p. Nr. 7.: „... zuemahlen gar nit ein öhrtel daselbst vorhanden sein, wo man ein warmes Zimmer habén könne und der Todte bey den Kranken, der Kranke aber bey den Gesunden liegen solle ..." Magyarul: még egy kis helyet sem lehetett találni (ti. a várban), ahol meleg szobára lelhettek volna, és a halottak a betegekkel, a beteg pedig az egészségesekkel feküdt..." 3. A. Tafferner: i. m. 2. köt. 3—4. p. Nr. 203.: „...und die Ungarn lassen sich öffentlich verlautten, dass. wenn mein hochgeehrter Herr Ihnen kein gelbt mitbringe, so gehen Sie alle hinweg, Ihr glückh weither zu suchen.. ." Magyarul: és a magvarok nviltan hangoztatják, hogyha igen tisztelt Uram nem hoz nekik pénzt, mindnyájan elmennek, és máshol próbálnak szerencsét." 4. A. Tafferner: i. m. 2. köt. 5. p. Nr. 204/3. 5. A. Tafferner: i.m. 1. köt. 8—10. p. Nr. 5. 6. A. Tafferner: i.m. 1. köt. 15—16. p. Nr. 9, 10. 7. A. Tafferner: i.m. 1. köt. 26. p. Nr. 18. 8. A. Tafferner: i. m. 2. köt. 2. p. Nr. 202. — A császár egyben arról is intézkedett, hogy a „Graniz—Posto Tottis"-t Komáromból élelmezzék. 198