Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

— nem gyakorolhatják ún. „felségjogaikat", vagyis nem szedhetik a regálékat; — a vásárokon nem szedhetnek helypénzt; — nem avatkozhatnak a polgárságra vonatkozó döntésekbe, sem a város ítélkezésébe; — az esztergomi parancsnok (báró Kucklander) adja vissza az eddig használt két szigetet, mert ez városi terület (territórium civitatense); — a katonák birtokában vagy használatában levő házak és földek után is adózni kell (10.). A városok sérelmének orvoslása végett a cs. udvari kancellária meg­kereste és felkérte a magyar kir. udvari kancelláriát, gondoskodjék róla, hogy a négy szabad királyi várost ne akadályozzák privilégiumaikban. A városokat terhelő adókat és az egyéb leadnivalókat a méltányosság fi­gyelembevételével osztották el, ezért nem lehet a városokat még külön vámokkal is megterhelni. A megyék ne zavarják a városokat ítélkezési jogukban, sem polgári, sem büntetőjogi intézkedéseikben. A magyar kir. udvari kancellária tegye meg a szükséges intézkedéseket a zaklatások megszüntetése érdekében (11.). Az 1703. október 23-án kiállított privilégium-levelek egyáltalában nem jelentették azt, hogy most már valami új kezdődik a négy város éle­tében. Inkább a hatóságok közötti csatározást, háborúskodást indították el, ami természetesen akadályozta a városok fejlődését is. Eredetileg 1704 elején kívánták a négy vámost de facto jogaikba visszahelyezni, ez azon­ban nem történt meg. Ehelyett a budai adminisztráció 1704. február 11­én tájékoztatta a cs. udvari kamarát azokról a körülményekről és nehéz­ségekről, amelyek a kiváltságok átadásával kapcsolatban felmerültek. A legfőbb akadályt abban látták, hogy addig egyetlen város sem fizette még meg a 20 000 forintból reá eső részét. A nehézséget fokozta a „láza­dók" betörése (Rebellions invasionen), vagyis a kurucok megjelenése eb­ben a térségben. Mindez megváltoztatta a korábbi helyzetet, és megnehe­zítette átmenetileg a bécsi kamarával való levelező kapcsolatot is (12.). Egy másik, 1704. május 9-én kelt iratában a budai kamarai igazgatás — a nehézségekre és a megváltozott körülményekre hivatkozva — már azt javasolta, hogy a cs. udvari kamara fontolja meg, átengedjék-e a kivált­ságokat a négy városnak, vagy a zavaros időkre való tekintettel maradjon minden a régiben (in statu priori), és a bevételek, amelyeket a városok magukhoz akarnak ragadni, illessék továbbra is a kamarát (13.). Egyébként sem Buda, sem Pest nem elégedett meg az új helyzettel, hanem a budai katonai parancsnokhoz, Pfeffershoven tábornokhoz for­dultak oltalomért, mert úgy vélték, a polgári kiváltságok átadásának el­mulasztása az amúgy is veszélyesnek tűnő időben esetleg zavargásokhoz vezethet. Nem tudunk róla, hogy a négy város fegyverrel akarta volna visszaszerezni a császár által elismert jogait. Akárhogy is történt, — az udvari kamara 1704. augusztus 29-én meghagyta a haditanácsnak, hogy védje meg a budai kamarai igazgatást a négy város támadásával szem­ben. Hangsúlyozta: bár a császár átengedett bizonyos kamarai jövedel­meket a városoknak, de a mostani nehéz időben, főleg a kitört felkelés miatt magának a császárnak is szüksége van ezekre a jövedelmekre, ezért elrendeli, hogy a kiváltásgok visszaszolgáltatása később történjen 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom