Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

donosok jelentkezzenek. Ha a korábbi tulajdonosok a határidő leteltéig nem kerülnek elő, úgy ingó és ingatlan vagyonukat áruba bocsátják. Ha pedig valaki részt kíván venni a város újjáépítésében, szép és termékeny földjeinek megművelésében, úgy kapjon a telepes 2—3 szabad, vagyis adómentes esztendőt, és ezt foglalják pátensbe is. ad 4. A kalmárok és kereskedők forgalmuk után fizessenek adót, és minden újonnan felvett polgár fizessen az elnyert polgárjogért egy birodalmi tallért. ad 5. Az udvari kamara helyesli a malomhasználattal kapcsolatos javaslatot, mert a császár hasznára van, ha tekintetbe vesszük, hogy a jövőben újabb malmokat helyeznek üzembe. A magánőrlés után a szokásos szolgáltatásokat kell teljesíteni; ennek fajtáját és mértékét azonban nem közlik (Később a vám az őrölnivaló 8—10 %-a volt). ad 6. A vám- és harmincadhivatalt Komárom példájára kell felállítani. vezetésével megfelelő embert bízzanak meg. Remélik, hogy a nagy marhahajtások miatt („wegen des starchken Vietriebs") komoly jövedelemre tesz szert. ad 7. Elfogadja a folyóátkelésekre és a vízi vámokra vonatkozó javaslatot. ad 8. A halászat jogát gazdaságosan kell bérbeadni. Belchamps emlékezete szerint a törököknek erre 6—700 „társuk" (bérlőjük) volt. ad 9. A sókereskedelem bevezetése sok gonddal, problémával járt. Nyilván azért, mert a só fontos cikk, a háborúban éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a puskapor. A kamarai reláció az üggyel kapcsolatban 5 pontos javaslatot terjesztett elő: — Esztergomba és Újvárra — mivel a vásárlók (a helyőrséget leszámítva) lassan, fokozatosan előkerülnek és letelepednek — a sószállítás a végső berendezkedésig Komáromból történjék. — Azt tapasztalják, hogy a só magas ára akadályozza a sókereskedelem kibontakozását. Ezért azt javasolták, hogy a török só kiszorítására az osztrák sónak „Küfel"-jét 7—8 garassal olcsóbban kell adni. — Az élelmező tisztek az osztrák só forgalombahozásáért 3 forintot kapjanak „pro recompensa". — Szigorúan megtiltják az élelmezési tiszteknek és a katonai parancsnokoknak a török sóval való kereskedést. Büntetésként vagyonuk elkobzását és a szolgálatból való elbocsátást helyezték kilátásba. — Engedélyezték az osztrák só (a „Klein Küefel Salz") forgalomba hozatalát az ország egész területén egységes mérték alapján. Hogy a magyar sót milyen áron adják majd, azt csak később, a magyar kamarával és kancelláriával, az érsekkel, a nádorral és a haditanáccsal történt megbeszélés után határozzák meg. ad 10. Báró Belchamps javaslata szerint a felépülő és benépesülő falvak váradót fizetnek, ezért bevételük 3/4-ét a császár javára kell elszámolni. Az udvari kamara úgy intézkedett, hogy a török uralom alól felszabadult falvak, helységek, települések képviselői egy előre meghatározott helyen jelenjenek meg az adózás megbeszélésére. Mivel az Esztergom és Újvár körüli falvak romokban hevernek, ezért arra intik a tiszteket, hogy legyenek elnézőek a lakosság iránt. Figyelembe kellene továbbá azt is venni, hogy a söntésben és hússzékben, valamint egyéb helyeken a munkák elvégzésére német embereket alkalmazzanak. 188