Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

elérnie. Különös gondot fordított a bélai birtokra: ebbe fektette be feleségének 40 000 forint összegű hozományát is. Terstyánszky József házassága gyermektelen maradt. Végrendelete értelmében vagyonának zömét özvegye örökölte. Bormastini Éva 1732. június 2-án Bécsben született. (53.) Szülei Bormastini János Antal és Schump Anna. Atyja a császárváros kiváltságos kereskedője, „hofbefreiter Handelsmann', aki a városi tanács hatósága alatt álló és céh-kötelékbe tartozó polgári kereskedők (bürgerliche Handelsleute) közül kivéve, közvetlenül a főudvarmesteri hivatalnak volt alárendelve. Tekintélyét mutatja, hogy egy kereskedelmi társulás alakítása alkalmával a társak megelégedtek azzal, hogy Bormastini tőkebefektetés nélkül, csupán a kereskedői körökben ismert nevét bocsátotta a társaság rendelkezésére, míg a többiek tőkebetéte 60 000 forintot tett ki. (54.) Üzletének méreteire utal, hogy félmilliónyi követelés maradt leányára a bajor választófejedelemmel szemben. (55.) Bormastini János Antal 1744. szeptember 3-án halt meg. (56.) Tíz hónappal atyja halála után Bormastini Éva Terstyánszky József felesége lett. Terstyánszky József özvegye nem sokáig viselte az özvegyi fátyolt. Még nem telt el egészen a gyászév, amikor 1770. május 6-án a bélai kastély kápolnájában házasságot kötött Török András altábornaggyal, Árva megye főispánjával. (57.) Török András (teljesebb néven: Török János András) a nagyemőkei előnevet viselő Török családból származott. 1663-ban, amikor a török elpusztította Nagyemőkét, a Török-család szétszóródott. Török altábornagy nagyatyja, András (I.), Győrben telepedett le. Ennek András nevű fia (II.) eleinte szintén Győrben élt. majd Veszprémbe költözött. A veszprémi székesegyházi plébánia keresztelési anyakönyve szerint az 1716—1726. években Török András és Banits Erzsébet szülőknek hét gyermekét keresztelték meg. Közülök a harmadik volt az 1720. augusztus 26-án született János András (III.) — (58.) Török Andrásnak ifjúkoráról csak annyit tudunk, hogy még serdülő korában katonának állt be, és résztvett az úgynevezett örökösödési háborúban (1741—1748). Részletesebben csak attól kezdve ismerjük pályáját, amikor az 1756-ban felállított jászkun huszárezred alezredese lett. 1758-ban már mint ezredes vezette ezt az ezredet. A hétéves háború folyamán (1756—1763) számos kiváló fegyvertényt vitt végbe. 1758 őszén Drezda körülzárásánál, 1759 áprilisában pedig a csehországi Kaaden mellett különösen kitüntette magát. Ez utóbbi alkalomma két századnyi huszárral szétvert hat századból álló ellenséges lovasságot, és az elfoglalt állásnak megtartásává lényegesen előmozdította a hadjárat sikerét. E tettéért kapta meg a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. Ünnepélyes felavatása 1760. január 23-án történt a drezdai főhadiszálláson. (A királynő megbízásából Daun Lipót tábornagy végezte a felavatást.) A háború további folyamán Török András újabb és újabb sikeres rajtaütésekkel öregbítette hírnevét. Ezeknek jutalmául 1762 novemberében vezérőrnaggyá (General-Major) léptette elő a királynő. 1765-ben a jászkun huszázezred tulajdonosa lett, 1767-ben pedig altábornagyi (Feldmarschall— 157