Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉSEK* „Ügy tudom. Prokopp Gyula bácsi Heliser-fordítása Hozzád kerül. Jó volna, ha feltüntetnéd valahol, hogy ez nem első vagy egyetlen fordítása Heliser művének. A filológiai hűség megköveteli ennek közlését. És meg kellene azt is jegyezni, hogy H. munkájának a másolata Rumy egyik kéziratos könyvében található." (Hegedűs Rajmund leveléből — 1987. május) Helischer József latin nyelvű kéziratos művének („Statistico-historico-topographia descriptio comitatus Strigoniensis") sorsában van néhány homályos pont. Ezek érdekes „nyomozati anyaga" — noha még korántsem teljes — külön tanulmányra is elegendő lenne. Itt azonban csak a vázlatos bemutatására nyílik helyünk. I. A mű keletkezéséről Ismereteink e tekintetben hézagtalannak mondhatók. A monográfiák, lexikonok — mivel Helischer sajátkezű dátumozására, továbbá egykorú jegyzőkönyvi dokumentumokra támaszkodhatnak — megegyeznek abban, hogy a szerző 1827-ben készítette el munkáját. A kézirat két másolata is őrzi e magyar nyelvű hivatalos szövegek kivonatát: az egyik (az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban lévő) a vármegyeleírás után, a másik (az Országos Széchényi Könyvtáré) pedig előtte. Megtudjuk e feljegyzésekből, hogy 1828. március 11-én és 12-én Huszár Imre alispán elnökletével egy különbizottság vizsgálta meg Helischer munkáját: kellően megfelel-e céljának. Tudniillik annak, hogy Szepesházy Károly „tartománybéli Biztos Űrnak a Megyéhez intézett megkérésére, és ennek következéséül Héja Imre fő Szolga Bíró Ürnak felszóllítására, az általa Magyar Hazánkról kiadandó egész munka haszonvételére nézve ezen Tettes Ns Esztergom Vármegyéről" szolgáljon történeti („historico") és földrajzi („topographica") összefoglalással, illetve az egykorú demográfiai, gazdasági állapotok („statistico") hiteles rajzával. Helischer (Heliser) József városi tanácsos — ezidőben „Esztergom városi Árvák Attya" — aki a pesti egyetemen a bölcsészetet és a jogot is elvégezte, a város legnagyobb magánkönyvtárával rendelkezett, kiemelkedő műveltséggel, olvasottsággal, egyszersmind hivatalnoki pontossággal tett eleget feladatának. Könyvgyűjteménye, tájékozottsága révén módja volt arra, hogy a kor ilyen tárgyú — egyre gazdagabb — irodalmából több művet is mintául használhasson. Bizonyára forgatta Korabinszky, Vályi. Schwartner köteteit, de főként a legkorábbi „descriptiót": Bél Mátyás vármegye-leírását követte. (Ennek túlnyomó része — így az Esztergom megyét tárV gyaló is — csak kéziratmásolatokban volt tanulmányozható. Sőt: kiadásuk máig nyúló adósság.) Minthogy a megbízás ilyenformán a legmegfelelőbb vállalkozónak jutott, a különbizottságnak csupán az egybehangzó dicséreteket kellett megfogalmaznia. Egy-két — terjedelemben is, tartalmilag is jelentéktelen — betoldást azért javasolva, Helischer munkáját a vármegyei közgyűlés elé bocsájtotta. Ez március 20-án kezdődött, s 21-én folytatódván, e napon a következő (420. számú) határozatot hozta: „Helybenhagyást, és dicséretet nyervén szorgalmatos iparkodásáért a Szerkesztető, az általa készültt Le-írás Al-Ispányi hivatalból Szepesházy Károly úrnak megküldetni rendeltetett." II. A kézirat másolati példányairól Hány másolat készült, ki(k)nek a kézírásával? Melyik tekinthető az elsőnek, az „eredetinek"? Hol találhatók a példányok? — Megannyi kérdés, és mindegyik jóval több „nyomozni valói" kívánt (és kíván még) mint az előbbi téma. 146