Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

forint 58 1/2 krajcár házi adót, összesen 2470 forint 27 3/4 krajcárt fizetnek a megye pénztárába. PÁRKÁNY az esztergomi érsek mezővárosa, az esztergomi várral átellenben, a Duna túlsó partján. A városnak a Garam felé terjedő része Szentgyörgymezővel van átellenben. Magyar település, mely a török kiűzése után, a XVII. század végén létesült. A kuruc harcok idején újból szétszóródtak, és idegenben húzták meg magukat; csak a béke helyreálltával merészeltek visszatérni és helyreállítani a magyarok által felperzselt otthonukat. Hajdan Kókadnak, vagy (mint II. Géza király 1157. évi oklevelében olvassuk) Kokatnak, a német pedig Gockern-nek nevezték. A régi települést, amely a mainál valamivel feljebb feküdt, 1543-ban a törökök elpusztították, a mai templom helyén állott erődítményt pedig elfoglalták. Ez az erődítmény háromszög alakú volt, keletről a Duna, északról kettős sánc, nyugatról és délről pedig egysoros sánc védte, és akkora területet zárt körül, amely elegendő volt egy erős őrsereg elhelyezésére. 1596-ban Pálfy és Nádasdy mindössze egy órányi ostrommal elfoglalták ezt az erősséget, de 1606-ban a törökök újból hatalmukba kerítették, és csak 1683-ban került vissza a keresztények kezébe. A Bécs alól visszavonuló török sereget Párkány tájékán lengyel lovasság vette űzőbe, a törökök azonban cselt alkalmazva mintegy háromszázat levágtak közülök. A keresztény sereg másik része a Duna hídján át az Esztergom felé menekülő törökökre támadt, és ágyulövésekkel a hídhajókat is elsüllyesztette. A törökök közül csak kevesen jutottak el a túlsó partra, nagy többségük a Dunába veszett. Ilyen módon Esztergommal együtt Párkányt is felszabadították, a párkányi erődítményt pedig szétrombolták. Ma már csak félig betöltött árkok mutatják a nyomát. Ha egyébként nem tudnának róla, el sem hinnénk, milyen nevezetes erődítmény állott itt, és mennyi vér folyt érte. Ennek a helynek nevezetes voltáról tanúskodnak azok a kettős sáncok is, amelyek a beépített területtől mintegy kétszáz lépésnyire a Duna partján kezdődnek és hatalmas karéjt alkotva felfelé haladnak, majd ismét a Dunához hajlanak. A belső sánc azzal a szigettel szemben végződik, melyet Királyföldjének neveznek az esztergomiak. A másik negyed mérföldnyi hosszúságban körülkeríti Párkány egész határát és ott tér vissza a Dunához, ahol egy völgyszerű mélyedés elválasztja Párkányt Ebedtől. Bél Mátyás szerint (ő pedig az egész országot bejárta) sehol sem látott ilyen hosszú és erős sáncot. Vannak, akik az első magyar királyok korára teszik építését, de valójában későbbi korból származik. A bástyák és az ágyúállások ugyanis olyna erődépítési szabályok szerint vannak megépítve, amelyeket akkor még nem alkalmaztak. Ügy hisszük tehát, hogyha mégis voltak itt régebbi sáncok, azokat Esztergom és Párkány újabbkori ostromai alkalmával kiegészítették vagy újjáépítették. Itt vannak a legjobb jobbágyföldek. A határ többi része a Garam áradásainak van kitéve. A lakosság magyar és katolikus. A lélekszám 1074. A 132 házban 169 család lakik. Van templomuk és plébánosuk. Keresztély Ágost bíboros és esztergomi érsek kérésére VI. Károly császár és magyar király 1724. augusztus 11-én kelt oklevelében vásártartást engedélyezett Párkánynak. Van 1017 hold másodosztályú szántóföldjük, 192 kaszás harmadosztályú rétjük, valamint 46 kapás másodosztályú szőlőjük. Legelőjük harmadosztályú, faizásuk nincsen. E haszonvételek után 825 forint 143