Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

A halászat Manapság hal sincs annyi, mint amennyi volt a múlt század végén. A Dunában van viza, keszeg, ponty, csuka és sok más fajta. A dunai halak jóízűek, de még ízletesebbek a garami halak, mert húsuk tömöttebb. Nyilvánvaló hogy a víz tisztaságában kell keresni ennek az okát. A Szikince patakban és a Garamban van a legízesebb rák. Mikor kifogják, fekete a színük, de főzés után a fiatalabbak héja szépen megpirosodik, az öregebbeké azonban nem. A növény- és ásványvilág termékei Bárcsak gondosabban megvizsgálná valaki a hegyen-völgyön és réteken szabadon termő füvek és cserjék rejtett értékeit. Az öregek gyógyfüveket gyűjtenek és eladják azt a patikusoknak. — Nyilvánvaló az is, hogy a hegyekben ásványok találhatók. Sajnos, a mieink azt tartják szerencséjüknek, ha nem kell ilyesmivel törődniök. Alig akad valaki, aki kutatná a rejtett értékeket. Manapság kőszenet termelnek ki a föld mélyéből Sárisápon, Csolnokon, Mogyoróson és Dömösön. Ezzel részint meszet égetnek, vagy a kovácsok használják faszén helyett, részint pedig Budára szállítják. — Süttőn vörös és fehér márványt, Nyergesújfalun pedig ugyancsak vörös, valamint szürkés-zöldes-sárgás márványt fejtenek. Tokodon és Mogyoróson fazekasföldet ásnak, az esztergomi, maróti és más kőfejtőkben pedig falazókövet termelnek. Téglaégető több helyen van. Szentléleken, Csolnokon, Kesztölcön és Cséven meszet égetnek. A lakosság nyelve és életmódja Hogy a rómaiak előtt és után egészen a magyarok honfoglalásáig milyen népek lakták a megye területét, és mi minden történt itt egészen Rákóczi Ferenc mozgalmának végéig, arról már bőségesen írtak a hazai történelem művelői. A mi feladatunk tehát csupán a jelenlegi helyzet felvázolása. Hajdan — a királyi város lakóinak kivételével — a megye egész lakossága magyar volt, ma azonban eredet, nyelv és szokások tekintetében egyaránt különböznek egymástól. Közülük legtöbb a magyar, ők laknak a legjobb földeken. A mi népünk ugyanis a természetének megfelelő vidéket kedveli, nyílt síkságot, amely legelőnek és szántóföldnek, valamint szőlőnek is alkalmas, viszont idegenkedik az egyenetlen és nehéz talajtól. A magyarok izmos testűek, bátrak, férfiasság tekintetében nem állanak a többiek mögött, leginkább földmíveléssel foglalkoznak. — A németek körülbelül egy nyolcad részét teszik az egész népességnek. Svábnak mondják őket, bár Németország különböző részeiből vándoroltak ide és Svábországot nem is látták. Csak azok voltak svábok, akik először vezettek ide telepes csoportokat. Némelyik helységben egymaguk vannak, másutt viszont magyarokkal, vagy szlovákokkal keverten. A városban főként mesterséget űznek, a falun pedig földmívelést is, mégpedig a többieknél kissé nagyobb figyelemmel, szilárdabban építkeznek és célszerűbb életmódot folytatnak. — A szlovákok többen vannak, mint a németek, de csak 107