Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Összegzés

A táblázatból kiolvashatjuk: városunk 1955-ben elérkezett arra a pontra, amikor megszületett saját gyáraiban dolgozó nagyüzemi munkássága. (Itt jegyezzük meg, hogy ekkorra szinte teljes egészében megszűnt Esztergomban a férfi munkanélküliség: az utolsó munkanélküli segélyt 1957-ben fizették egy népzenésznek.) Kikből tevődött össze ez a munkásság? Egyrészt a Petz gyár és az AERO — Ever volt dolgozóiból és azok gyermekeiből, másrészt a kapál, kaszát, sőt kis földecskéjüket is a munkapadokkal felcserélő esztergomi napszámosokból, újgazdákból, szegényparasztokból, továbbá a szövetkezetesítés elől a gyárakba menekülő kisiparosokból. Vannak közöttük osztályidegen, deklasszált egyének is. Nagyon fiatal ez a munkásosztály. A többségét nem is a népi demokratikus forradalom, hanem ,,a nagy átrendező", a szocialista építés gyakorlata szülte. A gyárba magukkal hozták kistulajdonosi szemléletüket, és - igen sokan - idealista világnézetüket is. Mégis, ez a munkásság ekkortól fogva egyre nagyobb szerepet játszott a város gazdasági-társadalmi életében, annak vezető ereje lett. A nagyon ellentmondásos, de mindenképpen történelmi jelentőségű periódus eredményei és visszásságai Esztergom gyáriparában - és természetesen egész gazdaságában — is érzékelhetőek. Helytelen lenne a hibákért csak az itteni gyárvezetőket és dolgozókat (pl. a műszakiakat) okolni. A gyárainkban észlelt problémák egyik legfőbb eredője - a politikai síkon elkövetett hibák mellett — a létező szocializmus számára akkor egyetemesnek és egyedülinek ítélt központi tervutasításos rendszer. Esztergomi sajátosságokról olyan értelemben beszélhetünk, hogy itt elsősorban a klerikális reakció használta ki az országosan és a helyben elkövetett hibákat a szocializmus elleni propagandájában. Átütő sikert azonban még az ellenforradalom napjaiban, heteiben sem tudott elérni. * * • 6 Esztergom Ipartörténet* 81